Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
148 MAGYAR FÖLDMIVELŐ bérlők és tisztjei a cselédben és a munkásban nem a közös célra, a gazdaság felvirágoztatására közreműködő munkatársai, hanem páriát láttak, akit csak a legnagyobb mértékben kihasználandó eszköznek tekintenek. Továbbá oka e mozgalomnak az, hogy egyes bérlők cselédeiket munkával túlterhelték, azoknak pihenésre időt alig engedtek s még ünnepnapjaikat is lefoglalták és mert egyébként is csekély jávadalmazásukat mindenféle levonásokkal megröviditették s azt rossz minőségben, rossz mértékkel szolgáltatták ki. Nincs jobb sorsa az aratómunkásnak sem, sőt ezek itt-ott zsarolásnak az ál- lannó cselédségnél még inkább ki vannak téve.« A GAZDA TANÁCSADÓJA. Jó tudni! A belügyminiszter legújabb elvi jelentőségű döntése ez: Templom közelében levő italmérési üzletekben az Istentisztelet tartama alatt elkövetett kihágások büntetendők. Szarvasmarháknál az idült tüdő- gümőkór nem oly betegség, melyért, ha az eladott állaton az átvételtől számított 30 napon belül jelentkezik, az eladó a hazai jogszokás értelmében a vevőnek külön kikötés nélkül is szavatossággal tartoznék. A mezőőr felelőssége csakis az esküjében felsorolt kötelességek mulasztásaiból beálló károkra terjed ki, de nem foglalja magában az ő jhibáján, vagy mulasztásán kívül előforduló károkról való anyagi felelősséget. KIS GAZDA. A nedves takarmány boglyába rakása. Hogy milyen baj a nedves takarmányt boglyába rakni, mindenki jól tudja. Az ilyen takarmány vagy megpenészesedik, avagy legalább megkeseredik. Igen, de sokszor nem válogathatunk az időjárásban. Akármeddig várunk is, csak esik, csak esik s végre mégis csak be kell boglyáznunk valahogy. Az ilyen körülményre való tekintetből a következőket mondja el egvik régi magyar gazda: Nedves időben a réti széna még csak hagyján, de a lóherét soha sem lehet elég szárazon boglyába rakni. Nálam megtörtént, hogy háromszor bontattam meg a lóher boglyát, háromszor rakattam át: mégis megszenesedett egy része a takarmánynak. Most azonban ezen is kifogtam. Ezentúl a lóherét [többet magában nem rakom boglyába, hanem rétegenként szalmával keverem; vagy ami még jobb: kéményt csinálok a boglyába. Ez a ké- ménvkészités nem kerül költségbe. Előveszek egy ócska zsákot s azt jól megtörnöm szénával, vagy szalmával, felállítom a boglya helyére és körül rakom takarmánnyal. Mikor a boglya már olyan magas, mint a zsák, akkor a zsákol feljebb emelem, mire a közepén egy kürtő képződik, melyet felül egy kevés szalmával befüdök, hogy esőtől be ne ázzék, s mely kémény ilyen módon a nedvesen beboglyá- zott takarmányból fejlődő meleget és gőzt kivezeti. Ha nagyon tartok a felmelegedéstől, pl. ha nagyon nedvesen hordom be a takarmányt, akkor még a boglya alatt egy árkot is húzok, hogy igy ezen árkon át is tudjon a kürtőbe jutni levegő. Mióta ezt teszem soha sem kell takarmányomat félteni. Nem uj dolgok ezek, de mégis sokan, kivált a kezdő gazdák közül nem tudják, pedig bizony alkalmilag ugyancsak hasznát lehet venni. A hamisított méz felismerése. Lelkiismeretlen méz-árusitók a mézet liszttel, keményítővel, siruppal és más idegen anyagokkal szokták hamisítani, amit úgy lehet felismerni, hogyha a mézet föl- melegitjük. A tiszta méz fölmelegitve folyékony és átlátszó, mig az idegen anyagokkal hamisított méz sürü, szívós és zavaros. — Ha a méz liszttel, vagy keményítővel van hamisítva, azt még úgy is felismerhetjük, ha egy kevés mézet hideg vízzel össze- keveriik s néhány csepp jod-vizet öntünk belé s ettől a méz — ha hamisítva van — lilaszint fog kapni. Fa-tárgyak befoltozása. Ha valamely fatárgyon lyuk vagy nagyobb repedés támad, igen könnyen és jól befoltozhatjuk azt a következő egyszerű módon szerezzünk bükkfából való finom, száraz fürészport s keverjük össze jól enyvvel, hogy egyenletes tömegű pépet képezzen. Ezen anyaggal aztán tömködjük be a lyukat vagy repedést, a mennyire szükséges, azután hintsük be még bükkfa fürészporral s verdessük le jó erősen. Midőn az egész teljesen megszáradt, csiszoljuk simára üvegpapirossal vagy horzsa-kővel. Az igy betömött hely olyan szilárd és kemény lesz, hogy a szeg is erősen megáll benne. Emlékeztető. Vásárok, (i-án : Apafin, Dunavecse, Eger (á.), Felsődabas, Karánsebes, Kecskemét, Lugos, Magyar- pécska, Mártonhely, Nagyenyed (á.). Szeged. 7-én: Apafin, Asszonyfa (Győr), Besztercebánya, Eger, Érd, Felsődabas, Kaca, Kecskemét, Kémer, Kézdivásárhely, Magyarpécska, Nagybajom, Pécel, Sopron, Szeged, Tolna. 8-án: Besztercebánya, Karmacs, Kémer, Lajoskomárom, Nagyenyed, Pécel, Szeged, Vermes. 9-én; Lajoskomárom, Losonc, Pétervásár Szászrégen, Szeged. 10-én : Kapolcs, Körmend, Losonc, Me- gyaszó, Pétervásár, Szászrégen, Szeged. 11-én: Becsehely (Zala), Sárospatak, Szászrégen, Szeged. 12-én: Dévaványa. Dobsina, Szászrégen, Szeged. 13-án: Aracs (Torontál), Déva, Dévaványa, Eperjes (gyv.), Jászberény, Jászfényszaru, Soroksár, Szabadka, Szolnok, Verbőc. 14-én: Aranyos-Maróth (á), Csorba, Jászberény, Jászfényszaru, Magyarlápos. Munkács (á), Muraszombat, Paks, Soroksár, Szabadka. Szivák, Szolnok. 15- én: Alsó-Domboru, Aranyos-Maróth, Bártfa, Dobronya, Magyarlápos, Paks. Pőstyén, Rajec, Szabadka, Szivák, Vaál. 16- án : Adánd (Somogy) Alberti, Bajna, Gálszécs, Hidegkút, Iharosberény, Kiscell, Kuszentmiklós, Pőstyén, Szabadka, Vaál. 17-én : Baja, Gálszécs, Kuszentmiklós (á), 18-án : Abád- szalók, Kaposmérő. 19-én Bagonya (Zala), Ujverbász. 20-án : Alsó-Zsuk (Kolozs), Bátka, Bátos (á), Istvánmező, Kiskunfélegyháza, Kiskunlacliáza, Kunszentmárton, Madaras, Mező- komárom, Ókanizsa, Újpest. HÁZI-ASSZONY. A svábbogarak kiirtása. A svábbogárnak, valamint a lakásainkban itt-ott szintén előforduló kisebb termetű, de szaporasága és falánksága miatt nem kevésbbé gyűlölt úgynevezett muszkabogárnak legjobb irtószere a tisztaság; az étel-hulladékok gondosan eltakaritandók s a fal repedései, melyek ezen alkalmatlan rovaroknak menedékül szolgálnak, be- tömendők. Oly lakásokban azonban, melyek a svábbogárnak régi tanyájuk, a tisztaság csak akkor vezet a kívánt eredményre, ha a svábok légióit előbb kipusztitottuk, vagy legalább tetemesen meggyéritet-
