Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

fi MAGYAR FÖLDMIYELŐ sxagväü gäsbä. _ Gazdasági munkások jutalmazása. Szegedről írják: Karácsony másodnapján osz­tották ki a földmivelésügyi miniszter ajándékát, kitüntető okmányát 4 mezőgazdzsági munkás közt. Fejenkint 50 fi t jutalomban részesültek. A jutalmat, nagyszámú érdeklődők előtt, Kállay Albert főispán osztotta ki a 4 derék földmunkás között, kiemelvén hűséges, derék munkálkodásukat, melyet a minisz­ter még külön okmánybeli kitüntetésre is méltatott. A főispán meleg szavai után a hatóság részéről 1.ászló Gyula h. polgármester intézett rövid buz­dító szavakat a 4 munkáshoz. Végül a gazdasági egvlet részéről Polgár László beszélt a 4 földmun­káshoz, névszerint. Pap Ferencz, Böresök György kapásokhoz. Tóth József és Faragó Márk mezei munkásokhoz. A megjutalmazott munkások közül Faragó Márk volt a legidősebb, a ki már 74 éves és kérges karjával ma is derekasan forgatja a ka­szát. a kapát. P.'ncze:;zö vetkezet. B a 11 y á n y Géza gróf fehérmegyei Lajoste- lepi birtokán a tulajdonos feleseivel összeállód oly czélból, hogy a telepnek termését együtt kezelve és értékesítve, a szakszerű bánásnak és a nagyban való eladásnak előnyeit maguknak biztosíthassák. A L a j o s t e 1 e p i B a 11 h á n y p i n c z e-e g y e s ü 1 e t tagjai szőlőtermésüket kötelesek a közös pinczébe szállítani. A beszállítóit mennyiséget azonnal lemá- zsálják. A tagok parczellánként 50 Irt előleget kí­vánhatnak fi százalékra. A pinczét a tulajetonos adja a felszereléssel együtt, ő fizeti az igazgatót és pin- czemestert is. Az egyesületet különben az egyesü­leti tanács igazgatja, mely 12 választott tagból áll. Ez intézkedik a bor értékesítése iránt is. A ta­gok jutalékát a szabályszerű levonások után a közgyűlést követő időben fizetik ki. Az egyesület eddigi működése arra a reményre jogosít, lmgy a hozzákötött várakozásnak meg fog felelni és nem csupán anyagi előnyöket nyújt, hanem fejleszti az összetartozóság érzetét is. Házi asszony. — Jaj lelkem, nagy a bosszúságom, kihajtott n pinczében telelő zöldségem Hányszor halljuk igv panaszkodni az asszony­népséget. És nem csudáljuk, ha a jó házi asszonv- boszankodik ezért, mert jól tudja ám, hogy a ki­hajtott zöltség már nem olyan jó izii, nem olyan jó. Némelyek mór jó előre védekeznek a zöltség kihajtása ellen. Hogyan? Hát mint például a sárga­répát (murkol) beteleléskor sziklevelén alul levág­ják ; de azt csakis a sárgarépával lehet tenni; pet­rezselyem, zeller ilyen erős lefejezés következtében rendesen elromlik. Más. egyszerűbb módot ajánl a székely gazd- asszonv hogy a zöldség ki ne hajtson. A mely pinczében a zöldség kihajt, az min­dig annak a jele, hogy a pinczc keleténél melegebb. Nem kell tehát egyebet tenni, mint arra ügyelni, hogy a pincze levegője állandóan, vagyis mindig hűvös legyen. Ennélfogva az olyan pinczének, a melyben zöldség van, minden nyílásr nem szabad betömni, hanem, egyet folyton nyitva kell tartarlani és szép, fagymentes időben néhány óróra még az ajtót is ki kell tárni. Ne tartson tőle senki sem, hogy igy a zöldség megfagy. A zöldség bizonyos fokú hideget képes elviselni, különösen a sárgarépa és a petrezselyem. Hisz ezt a két zöltségfélét, sőt inég a vöröshagymát is azok, a kik korán tavasz­kor piaczra akarják vinni és jó áron eladni, a té­len át szalmával betakarva a szabad földben he­lyükön hagyják. De^az ilyen zöldség nem tartós. I A hideg iránt érzékenyebbeket, mint teszem a bur­gonyát, ha attól félünk, hogy a hideg megárthat nekik, könnyedén letakarjuk. A kinek a pinczelevegőjének állandó hűvös tartására van gondja, annak a zöldség kihajlása ellen sem lesz panassza. Ha azonban a zöldség a szellőztetés mellett is kihajt, akkor a kihajlást egyelőre legegyszerűbben úgy akasztjuk meg, ha az elvermelt zöltséget ki­kiszedjük és újból elvermeljük. Hozzávetőleg még azt is megemlítjük, hogy ne mulaszszuk el a zöltségből a romlottat kiszedni és a mely pinczében fenékviz vagy nedvesség mutat­kozik, onnan idejében rakjuk el máshova a zöld­séget. Külföldi g;azdák. Hereszéna a tyúkoknak. Amerikában széliében gyakorolták, hogy télen a here. vagy luczernaszé- nát apróra megszecskázván, azzal etetik a tyúkot, s általában minden aprójószágot. Es pedig szép si­kerrel, amennyiben az ilyen eledeltől, — melylyel együtt kevés szemes eleséget is kapnak, — a ba­romfi igen jó erőben van és egészséges. A szecskát feletetés előtt vízben jól megáztatják, hogy meg­puhuljon Nagyon gazdaságos dolog ez, kivált akkor midőn c nemes eleség szűkön van és drága. Egyszerű ludhizlalás. Tömés nélkül Németor­szág némely részében igy hizlalják a ludat: Egy jó tágas térséget körülkerítünk és a hizlalásra szánt libákat oda csukjuk. Az első héten összezúzott murok- vagy sárgarépával és sörü péppé főtt bur­gonyával etetjük őket. Az evő vályúkba és a földre néhány szem borsót szórunk. Aztán 3—4 napig megszakítás nélkül főtt és kihűlt árpát adunk nekik, all. és és 12. naptol főtt burgonyával kevert árpa­darát. Árpadarával egy hétig étetjük a libákat, azt borsó követi, melyet naponkint kiliszligalott vá­lyúkban vízbe áztatottan kapjanak. Ha a borsó mellett az árpadaraetetést is folytatjuk, különösen jó lesz az eredmény, E hizlalást mód előnye az is. hogy a tollazat jobb állapotban marad s a bus és zsir kitűnő izü lesz. Becsapott kivándorlók. Folytonos éber figyelemmel kisérjük azon gaz hunezutságokat. furfangokat. mikkel a magyar népet a lelketlen ágensek »gyártott útlevelekkel« a tengeren túlra — Amerikába csalogatják. Teszszük ezt azért, hogy a magyar népet megmentsük a nagy csalódásoktól; attól a lesújtó keserves érzés­től, mely szivükre, lelkűkre borul, mikor becsapot­tam elhagyottan kell idegenek közt, a haza hatá­rain kívül érezni a hontalanság ölő bánatát. íme a minap is ezeket halljuk: Itccsa ]) o 11 ki v á n ti őrlő k. Szcpcs-Görgön cgv szélhámosod furfangos módon csapott l>e két szegény pa- rasztasszonvt. Pazuch Pétcrné és Talpas Jánosné már liosz- szabb idő óta készülődtek Amerikába. A minap egy ele­gánsan öltözött nő látogatta meg a kivándorolni készülő­ket és kicsalt tőlük 430 forintot az alatt az ürügy ala*t, hogy majd ő szerez nekik ti a j ój cg y e t és »útlevele t.« A paraszt asszony ok hittek a szélhámos nőnek, kinek azóta nyoma veszett. A csendórség nyomozza a furfangos szél­hámosnőt. íme lássátok atyámfiai, ez a két asszony még csak »készült« Amerikába és már is itthon, saját hazájukban csapták be őket. Hát aztán mi min­den történik a tengeren, a kikötőben, a nyüzsgő, óriási városban. Hányszor faképnél hagyják a sze­gény embert, a ki aztán elhagyatotlságában sírva fakad, mint a tehetetlen gyermek! Hát bizony Tal­pas Jánosné asszonyom is Okosabb Jánosné le­hetett volna és azt a szép sommát jobb lett volna itthon őrizni, forgatni, gyarapítani, mint arról ál­modozni, hogy minő nagy gazdaságra tesz szert majd ha az uj hazában Megveti a talpát, aztán felébredni arra a szomorú nótára: »v o 1t«, de most már »nincs!«

Next

/
Oldalképek
Tartalom