Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

327

A répa bevermelésérői.

Vermelni csak a fagyos vagy egyébként romlani kezdő répát szokták, rendesen azonban inkább kupaczolják, mert egyszerűbb, olcsó és szintén biztos eltartási mód. A vermeléshez a vermet ép ugv kell készíteni, mint a csalamádéhoz, a répát pedig megvágatjuk, szenteltetjük, s úgy teszszük a verembe, némely helyen polyvát is szoktak közéje tenni vagy pedig apró töreket, a mivel ezek javulnak. A berakás is úgy megy, mint a csalamádénál, nagyon kell ügyelni a jó összetaposásra, valamint a földelésre, mert a répa nagyott szokott süppedni. A kupaczo- lásnál az elegyengetett földre háztetőalakban rakjuk a répát, úgy hogy az alja 2, legfeljebb 3 méter széles legyen, a bosszúsága a répa mennyiségétől függ; ha sok a répánk és kevés az állatunk, úgy hogy az nem fog gyorsan fogyni, inkább két vagy három kupaczot készítsünk, mert a megkezdett kupaczot jó minél gyorsabban el is fogyasztani. Ha időnk van a munkához, igen szép rakást lehet készíteni, ha a répafejeket a kupacz oldalain kifelé forgatjuk. A kupaczot azután oldalt beföldeljük földdel, eleinte körülbelül 30 centiméter vastagon s az élét csak szalmával takarjuk, de ha a fagy megjön, az egészet 60 cm. vastagon földeljük be, sőt alul még vastagabban. Ennek a földnek a kupacz mellől kell szedve lenni s az igv keletkező mélyedést vízlevezető árokká alakítjuk.

mi újság?

A magyar szent korona.

(Képünkhöz.)

Szent István napi számunkban bőven leírtuk a magyar szent korona történetét. íme most sikerült képben mutatjuk be olvasóinknak, úgy a mint az eredetiben nemzeti kegyelettel őriztetik. Nagy ünnepsége leszen a szent koronának a jövő évben, mert 1900. aug. 15-én lesz kilenczsáz esztendeje, bogy Szent Istvánt megkoronázták vele.

— A király nevenapja. Apostoli felséges királyunk október 4-én ünnepelte névnapját! Az egész országban megnyíltak a templomok ajtai, hogy imádság szálljon a jó Istenhez fenséges királyunk életéért.

— Szent Mihály napja azt szokta jelenteni, hogy itt van la’ az ősz. A hoszu esőzések és hűvös időjárások után azonban Szent Mihály napja igazán meghozta a szép vénasszonyok nyarát. Erre valóban szükség is van. A szőlő elkésett; most kellene édesednie! E naptól kezdve városokban és falvakban egyaránt már hét órakor húzzák a nyolc? órát.

— A /, 1849. okt 6 á n Aradon kivégzett honvédtábornokok halálának félszázados évfordulóján az ország legtöbb városában emlékünnepet rendeznek. Ez alkalomból napfényre kerültek az elhunyt hősök nyughelyeiről is végre a hiteles adatok, melyek szerint Damjanics János és Lahmer György gróf Károlyi Tibor mácsai kastélyának parkjában vannak eltemetve. — Gróf Leiningen Westerburg Károly a borosjenői róm. kath. templom alatt, az Atzél-család sírboltjában. — Kiss Ernő az ittebci (Torontálmegye) családi sírboltban, — Dessewffy Arisztid a margonyai családi sírboltban, Sárosvármegyében. — Aulich Lajos, Pölten- berg Ernő, Török Ignácz, Knézics Káról}' és Nagy Sándor József a kivégzési helyen a bitófák alatti gödörben. Lázár Vilmos és Schweidel József agvon- lövetésük helyen, az aradi vár 6-ik számú kapuján kimenve, jobbkéz felől, a délkeletnek elvonuló bástyák közötti árokban. — Gróf Vécsev Károly az aradi régi temető kriptafalában, a bejárat közelében van eltemetve.

— Az árvíz veszedelem elmúlt, de megmaradt a szomorú pusztulás az ország több részében. Az árvíz károsultak javára király ő felsége tízezer forintot adott. Darányi földmivelési miniszter a képviselőházban kijelentette, hogy személyesen fog megjelenni az árvizes helyekre!

— Darányi miniszter az árvizes vidéken. A mint ígérte, úgy cselekedett a földmives-ügyi miniszter ur. Elment az árvizes vidékekre, hogy saját tapasztalása szerint fogjon a gyógyító nagy munkához.

— Halálozások. A d a movi cs István tályai plébános hosszas szenvedés után meghalt. '— Pejacsevich Arthur gróf a szécsényi kerület kévviselője, a becsületes, tiszta politika hive — elhunyt.

— Az. aratási ünnepségek. Az ország több helyéről érkezik az örvendetes tudósítás, hogy szépen sikerült aratási ünnepségeket rendeztek. Ä földesurak családjaikkal, gyermekeikkel vegyültek az aratást becsülettel végzett munkások örömébe, ügy is kell ennek lenni! A kik a földet bírják, munkálják, azok testvérekké válljanak!

— Milyen lesz a szüretelés ? Nagy aggodalommal voltak telve a szőlős-gazdák, mert egyéb csapásokon kívül a szőlőérése a szeszélyes időjárás miattt nagyon késett; aztán jött a tenger esőzés, a bogyók megrepedeztek, beállott a rothadás. Most azonban a pompás meleg idő rohamosan javítja, érleli, úgy, hogy ha a meleg idő tartós lenne, akkor, ha nem is s o k, de elég édes mustra számíthatunk.

Tisztviselőválasztások Zemplénmegyé •

ben Zemplénmegye közigazgatási bizottsága heves korteskedések közt több választást ejtett meg. Az üresedésben levő helyeket szavazással a következő- kép töltötték be. Horváth József elhunyt árvaszéki elnök helyébe túlnyomó szótöbbséggel megválasztották N émetliy József gálszécsi főszolgabírót, ennek állására heves küzdelem után Nemes Sándor főszolgabírót. Megválasztották szolgabírókká Ma 1 o ny i Tamást és B aj usz Andort, alügyészszé: Szirmav István dr.-t.

Lóverseny. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület« f. hó 1-én sikerült lóversenyt rendezett. A mezőgazdák versenyében az első dijat Dárabánt József lova nyerte Udvariból, a másodikat Laki Lajos szatmári kisgazda lova és a harmadikat Barazsi Jószef udvari kisgazda lova.

— Az első és második osztály. Az iskolai beiratások idején történt ez a jóizti eset. Egy uj- szent-annai sváb atyafi egyik aradi középiskola első osztályába akarta beíratni a fiát. Felvitte hát a gyereket az igazgatóhoz, hogy majd beíratja.

— Na wass zahl’ ich? (Mit fizetek?) — kérdezte a sváb atyafi az igazgatót.

— Harmincz forint, — volt a válasz.

Ezt az összeget a derék sváb atyafi annyira sokalta, hogy csak ennyit mondott a fiának.

— Ná kum, Szepi! (Gyere Szepi!)

Olt is hagyták az igazgatót. Lent a kapuban eszébe jutott az öreg svábnak, hogy mégis csak talán jó volna alkudni. Erre visszament és alkudozni kezdett az igazgatóval, a ki azonban rövid utón megértette a sváb atyafival, hogy iskolai tandíjra nem lehet alkudni. A sváb atyafi vakarózott erre, a mi svábul annyit jelent, hogy valaki valamit sokai, vagy drágái, aztán nagy keservesen leolvasta az asztalra a 30 forintokat, még pedig a következő kijelentéssel:

— Ha már ilyen nátv péndzet kostálja nekem- nek eztel a tyereg, szeine szoo gut, írsz he leg- aláp a — mázsodik ozdálpa.

(Hát bizony hiába mosolygunk ezen histórián, mert bizony ez csak annak bizonyítéka, hogy a szegény ember alig bírja taníttatni fiát.)