Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Október 23 Ötödször fordult az éveket számláló időkerék az 1956-os dicsőséges magyar forradalom óta. Miért használjuk a “dicsőséges” szót egy vérbefulladt, letaposott, vesztett forradalom jelzőseként? Százesztendős öreg magyar szótáram ezt irja: “Dicsőséges — dicsőséggel teljes, a tiszteletnek, hódolatnak . . . bőségével elárasztott.” Előzőleg pedig: “Dicső — tiszteletet, hódolatot érdemlő . . . magasztos, fenséges.” Amerikai magyar voltunk egyik terhe, hogy romlik magyar nyelv érzékünk, szintelenedik magyar beszédünk. Jó azért időnként újra megtanulni egyegy szónak helyes értelmét, mint például a “dicsőséges” szóét. Mert a fentidézett jelentéseket megértve, nyilvánvaló lesz, hogy az 1956-os forradalomnak nem is lehet jobb, nem is lehet más jelzője, mint “dicsőséges”. Mert mi volt a magyar forradalom, ha nem tiszteletet és hódolatot érdemlő? Egyfelől vágyálom volt, mert a forradalom célját, a magyar szabadságot olyan rabtartóval szemben kísérelte meg kivívni, melynek bilincsei eleddig széttörhetetlennek bizonyultak; de ugyanakkor a forradalom józan is volt, mert a megnyert szabadság esetén megvalósítandó eszmények korszerűek és tisztességesek voltak. A forradalom a magyar nép szivéből való volt, mert egyformán harcolta öreg és gyermek, férfi és nő, és harcolták nemcsak a siker vagy sikertelenség próbájáig, hanem a halál áldozatáig. A forradalom ezért dicsőséges volt, tiszteletet és hódolatot érdemlő. De a meghatározás szerint dicsőséges azt is jelenti, hogy “tiszteletnek, hódolatnak bőségével elárasztott.” Tehát az ötesztendős fordulón nem csupán emlékezni kell s egy ünnepélynyi megliatódottság után továbbmenni a hétköznapok utján, hanem a hétköznapokat meg kell tölteni olyan cselekedetekkel, amelyek ma is, szüntelenül elárasztják a magyar forradalmat tisztelettel és hódolattal. Kevésbbé fenkölt szavakkal kifejezve ez azt jelenti, hogy a Magyarországról eljött magyarság — bármely kivándorlási hullám nemzedékéhez tartozzék is, akár az ötven, akár az öt éve kijöttéhez — hirdesse minden földön élő embernek a szabadsághoz és egy szabad békés világon éléshez való jogát. És azt, hogy egyetlen politikai és emberi cél van: ennek az állapotnak a megteremtése. A dicsőséges — ismételjük: dicsőséges — forradalommal a magyarság jogcímet szerzett arra, hogy ő prédikálja ezt az egész világnak. Uj Külügyér Nem biztos, hogy mindenki érti ezt a nyakatekert nyelvujitásbeli szót, azért sietve megmagyarázzuk, hogy ez a mai nyelvhasználatban külügyminisztert jelent. Úgy kerül a toliunkra, hogy a budapesti moszkovita-cseléd-kormány egy bár eddig is ismert, megtisztelőnévvel: — “személyt” — állított Moszkvából dirigált külügyei élére. Ez a személy a mind püspökségéből, mind lelkészi státusából 1956-ban kiutált Péter János. Theológiai tanárnak indult annak idején ez az alighanem dunántúli sváb származású s határtalan ambicióju fiatalember. A felszabadulásnak csúfolt időszakban a hiányos emberismerettel rendelkező Tildy Zoltán mellé elnöki titkárnak tornászta fel magát, amit azzal hálált meg, hogy főnökének vejét, Csornoky Viktort, Kairóból hazacsalva akasztófára juttatta. Ezért a kiváló szolgálatáért aztán Rákosi Mátyás a debreceni püspöki székbe erőszakolta be, ahonnan viszont 1956 végén kiebrudalták. De ezért is “hálás”-nak mutatkozva olyan lemondó beszédet mondott az egyházkerületi közgyűlés előtt, amelyhez hasonló szégyenteljes szónoki remekmű eladdig ismeretlen volt a magyarországi református egyház annaleseiben. Mint ebben mondotta, az egyház nem mutatkozott “ő hozzá méltónak”. Ezt a méltatlanságot rekompenzálandó Rákosiék külügyi téren próbálták kamatoztatni felhőket karcoló tehetségét s New Yorkba küldötték a United Nations által máig sem elismert vörös-magyar képviselet ellátására. Hogy itt mit s mit nem müveit, arról ugyan a világ édeskeveset tudhat, de minden esetre jól ki kellett szolgálja vörös gazdáit, mert most külügyi tárcájuk betöltésére rendelték. New York tehát megszabadul állandó jelenlététől s az az idő sem igen lehet már niessze, amikor majd a kipróbált moszkvai recept szerint, dicstelen múltja után, a sülyesztőben tűnik el végérvényesen. Érdekes itt megemlíteni, hogy a külügyéri székben elődje az a bizonyos Sik Endre volt, aki Sik Sándor, az ismert papköltő, jelenleg római kathólikus püspök édes testvéröccseként fajzott el kommunistává. A vörös kormányzatok meredekjén tehát, úgy látszik, az almák igen messze gurulnak fáiktól. Lett légyenek azok a fák bár akár ó-testamentumi, akár kathólikus, akár református gyökérnek. Ez azonban leginkább csak a korán férgesedett gyümölcsökkel esik meg, amik aztán a lejtő alján megtalálják egymást. Mint azt a fenti két példa is mutatja. Tragikus idők, tragikomikus esetei ezek,amiken még bosszankodni sem érdemes. MURAKÖZY GYULA 1892-1961 Muraközy Gyula, a budapesti Kálvin-téri református gyülekeezt lelkipásztora, augusztus 31-én rövid szenvedés után elhunyt. Muraközy Gyula közel harmincéves kálvin-téri lelkipásztori és igehirdetó'i szolgálatán kívül jó.ismert volt költői és szépirói munkásságáról is. 1945 előtt több éven át szerkesztette a “Református Élet” cimü hetilapot, amely a magyar reformátusok legelterjedtebb újságja volt. Az utóbbi években mint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a hazai protestáns egyházak megbecsült képviselőjeként vett részt számos külföldi egyházi gyűlésen és összejövetelen. Muraközy Gyula emlékét Isten iránti háládatossággal őrzik magyar reformátusok szerte a világon. Holttestét saját kérésére elhamvasztották. Temetéséről még nem érkezett hir.
