Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

- A börtönben? Szent Istenem!- Ott biz az.- Mit csinált?- Azt már nem tudom. Hanem az bizonyos, hogy nem szeretném, ha az én fejem olyan gyengén állana a nyakamon. Isten veled cimbora, mert sietős a levél, amit a fejedelemhez viszek.

Sarkantyúba kapta lovát, s ott hagyta Lacit az ut közepén forró fejével, tépő gondolataival.

Kit tegyek? Rögtön indulok. Az volt az első gondolata. S néhány lépést tett visszafelé. A Dráva kutya vigan ugrándozva szaladt előtte a korcsma felé.- Ki kell mentenem. Meg fogom szabadítani az életem árán is. Odaborulok a fejedelem lábaihoz, s ha nem adja, kiveszem a börtönből erővel is. Sereget gyűjtök s megostromlom, ha kell, a sárospataki börtönöket.

De hátha még a kincs is meglenne, mert az aranykulcs legkönnyebben nyitja meg a börtönöket. Oh, kedves testvérem, csakhogy végre megtaláltalak! Ha vasban ülsz is, nem tesz semmit, öcséd elég erős, elég gazdag... Kivált, ha még a többi kincset is magammal vihetnem. Ej, egy fél nap nem a világ! Forduljunk vissza. Dráva! Pszt! Hé, Dráva!

Megfordult Laci, de az eb nem hajtott rá. Utána iramodott s úgy akarta erővel visszaterelni a nyakszijánál fogva, amelyre madzagot kötött, de a kutya rámordult s beleharapott a csizmaszárába, mire Laci dühös lett és megrugta.

A Dráva elkezdett keservesen vonitani; kiszabadította magát s rohant a kordsma irányába.- Süllyedj el a pokolba, - dünnyögte hősünk bosszúsan s egyedül indult az elhagyott telkek felé.

Hasztalan volt minden fáradsága, a kincs helyére nem tudott többé ráakadni, s minél izgatottabb lett, annál kevésbbé. Vége van! Itt nem segítene más, csak az ásatás. De ásatni már nem lehet titokban, nyiltan pedig meg sem engednék a telektulajdonosok, vagy ha megengednék, a legjobb esetben osztályt kérnének a kincsekből. Legvalószinübb azonban,hogy maguk ásatnák fel a telkeket.

Egyetlen mód van még csak: megvenni a telkeket örök áron a tulajdonosoktól, aztán felásatni. Úgy van, ezt fogom tenni. Mindjárt megbízom vele Nagy Gergely uramat.

Visszament a korcsmába, melynek ajtajában vigan szalonnázott Boncz Márton.- Hol hagyta uram a Drávát? - kérdezte egykedvűen.- Hát nincs itt? - szólt ijedten Laci. - Hisz visszafutott.- Nem jött az vissza,uram.

Laci elsápadt.- Az nagy baj lenne, - hebegte. - Isten ments! Inkább levágatnám a jobb kezemet, mintsem azt a kutyát elveszítsem.- No, bizony. Hiszen száz különb kutya van, csak füttyenteni kell.- Hallgass! Te azt nem érted. Nézz körül, nincs-e itt valahol?

Beszaladgálták a kertet, az udvart, bekukucskaltak az ólak mögé, a

kocsiszínbe, a szalmakazlak zig-zugába, nem oda huzódott-e meg a szegény Dráva, aki oly zokon vette, aki annyira elérzékenyült, amiért a gazdája megrugta.

/folyt, köv./- 22 -