Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11. szám
I fogadta valami szívderítő látvány. A Klapka-dandár és Damjanich balszárny között néhány ezer leges szélességű rés keletkezett,’ mert az összekötő szerepére hivatott huszárság is kihátrált a tűzvonalból. A fővezér lelkesitése azonban itt is fogékony talajra hullott és legyűrve idegességüket pillanatok alatt m’egfegyelmeződtek, aztán dübörögve tódultak' az osztrákok számára áttörési lehetőséget nyújtó hézagba,éopen akkoi; amikor tülnan sötét felhőként robogtak elő mindenfelől a birodalmi lovasok,ul lánusok, dragonyosok,vasasnémetek,hogy a résbe rohanjanak. A huszárok az előbbi visszakozásukon felgerjedt önszégyenükben komoran várták a rendelkezést, bár minden porcikájuk vágyva-vágyott arra, hogy kiköszörüljék a megesett csúf csorbát, Görgey tekintélyétől megdermesztetten, aran’cs nélkül nem volt bátorságuk roamra indulni. A parancs nem sokáig késett. Görgey, miután kitartásra sarkalta a szemközt és oldalról egyszerre szorongatott, fedezetlen Damjan'íchhadtestrészt, visszanyargalt a huszárokhoz és az osztrák lovasokra szabadította őket. Félúton, a két had között, az isaszegi erdők alján került össze a mindenre elszánt huszárság a hurrázó ellenséges lovassággal.Nem volt kegyelem osztogatás, diáaalt akaró dühhel vágtak iíindiscngratz harcosai közé. A csatatér minden talpalattnyi földiénujra dühöngött a halálos ' elszánt viaskodás. Bömbölt az ágyú, gomolygott a szenesedé erdők lőporkorommal‘kevert füstje, mikor futólépésben ^lapkához özönlöttek Aulich zászlóaljai. A friss csapatok fékezhetetlen irammal rontottak a veszélyeztetett ütközethelyekre és a segítők odafutásán felélénkült Klapka vitézekkel együtt elsöprő szuronyrohammal a császáriak - nak estek. Este hét órára Isaszeget már a háromszin- lobogó uralta. A lesujtottan, tönkregázol tan Pest felé visszahömpölygő ármádiát diadaléljenzéssel kergették tova a honvédek a Rákos-patak túlpartját őrző dombokról is. Az osztrák jobbszárny veresége a dombok meghódításával tökéletessé vált és a magyar győzelmet többé mi sem vitathatta el. A szabadságharc egyik legszebb fegyverténye volt ez az ütközet, ékes példája annak, hogy egy vezető lenyűgöző akarata, villámgyors cselekvőképessége miként tudja a majdnem biztos kudarcot is diadallá változtatni!-iő-DALOLJUNK A király» 1.Egyszeregy ki- rály- fi Mit gon-do]t ma- gA- ba, {„TjjUJJinijipp Hm, hm, hm, ba-ba- ha, mit gon-doR ma-gá- be- Felvette magára — kis kocsis gúnyáját, Elment megkérni a — gazdag bíró lányát. „Jó estét, jó estét — gazdag btró lánya!“ „Jó estét, jó estét — szegény kocsislegényl Kerüljön belülre — üljön a rengőre“*) „De nem azért jöttem, — hogy én itt leüljek, Hanem azért jöttem: — jössz-e hozzám, vagy se?'* „Nem megyek, nem megyek — szegény kocsislegény, Van a szomszédunkban — kosárkötö lányka“. „Jó estét, jó estét — kosárkötő lányka!“ „Jó estét, jó estét — szegény kocsislegény! Kerüljön belülre — üljön le a székre!“ „De nem azért jöttem, — hogy én itt leüljek, Hanem azért jöttem: — jössz-e hozzám, vagy se?-' „Nem megyek, nem megyek — szegény kocsislegény, Van a szomszédunkban — szolgúlóleányka“. (Jfi/itn *m-j LA jó lo-Vas In-to- ni-nak da jól vagyon «tol- ga: * Z-asik-i-ailk a aá-tor-ba, aam-nd-r* ainca good-ja. Héj, •- let, . ba gyöngy •- let. en- óéi szebb seta la- hat. Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. — Hej élet... (stb.) Ellenségre-nyereségre kimégyen próbára. Megütközik-viaskodik, siet a prédára.*) — Hej élet... (stb.) Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: Ez az élet a becsület a király számárat — Hej élet... (stb.) „Jó estét, jó estét — szolgálóleányka!“ „Jó estét, jó estét — szegény kocsislegény! Kerüljön a házba, — üljön a lócára!“ „De nem azért jöttem, — hogy én itt leüljek. Hanem azért jöttem: — jössz-e hozzám, vagy se?“ „Elmegyek, elmegyek — szegény kocsislegényl" ') Nagyszalontáról. *) A kar minden sor második felét Ilyen módon ismétli meg *) Kuros és hátas pad. 7
