Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)
Tartalom
2 3 6 NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE Miután Nagybánya fontosabb történelmi ereklyéit és személyiségeit ottani sétáink során már bemutattuk, lépjünk tovább Kővár vidéke és a Lápos folyó irányába. A Szamos erdélyi kijáratát őrző Kővár és uradalmának falvai a XVII. század második felében szakadtak el Közép- Szolnok megyétől, s egy főkapitány vezetése alatt külön közigazgatási egységet alkottak. Bár a Rákóczi-szabadságharc után katonai jelentősége megszűnt, közigazgatási egységként 1876-ig fennállt. Román települések közé ékelődött magyar falvai közül Koltó és Sárosmagyarberkesz a jelentősebbek, de a vidék központját, Nagysomkútot is meg KOLTÓ Koltó első írásos említése 1405-ből származik. A XVII. századig a kővári uradalom része, a Rákóczi vezette szabadságharc után a széki Teleki család tulajdona. A Partium északi csücskében, a máramarosi hegyek ölelésében, a Lápos folyó mentén fekszik. Lakosságának többségét a kb. 1500 fős magyar, református közösség alkotja; alapfoglalkozásuk a kertészkedő földművelés, de több kiváló iparos is kikerült a közösségből. Az egykori uradalom emlékeként a faluban ma is áll a Teleki család két XVIII. századi, barokk stílusban emelt épülete. A kastély, amelyben a Petőfi házaspár mézesheteit töltötte, s ahol a XIX. század több más jeles személyisége - köztük Jókai Mór, Leövey Klára - is vendégeskedett, ma múzeum, melynek teraszáról a „máramarosi bércekkel” koszorúzott Lápos-völgy panorámájában gyönyörködhet a látogató. „Kertemből a kilátás olyan, hogy kontinentális vidéken ritkítja párját” - olvashatjuk Teleki Sándor visszaemlékezésében. „Házam egy kis lejtős magaslaton áll: az előtéren észak felé sima, nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfa csoportozatokkal, a térséget a Lápos vize kígyózza végig, s egy magaslatról egész futása látható, mint ő [Petőfi] mondá a kanyargó Szamosról: »mint egy odafagyott villám«. A kell említenünk.
