Tudományszervezési Tájékoztató, 1981

2. szám - Szemle

lehetséges fajtája az import technológiák kiegészítését szolgáló "országos fejlesztési projektumok" rendszerének kiépítése. AZ EGYETEMEK TRIPLA VÁLSÁGA A svéd egyetemek válságáról folyó éles viták három válságtényezőt emelnek ki: az általános ideológiai válságot, a szektorizáció elve okozta intellektuális gyengülés minőségi válságát, és a fokozódó politikai irányítás okozta válságot, mely elmélyíti a meglévő feszültségeket és még ujakat is felszínre hoz. Az állami irányítás fokozódása az alapkutatás szabadságának elvesztésével fenyegeti az egyetemeket. Noha az alapkutatás jelentőségét elismerték, az egyetemek attól tartanak, nem irányithatják a jövőben saját belátásuk szerint kutatómunkájukat. Számos szakterületen csökkenteni fogják az egyetemi hallgatók létszámát — a munkaerőpiac igényeinek megfelelően. Az egyetemek és a főiskolák döntéshozó tevékenységét a kisebb jelentőségű ügyek esetében decentralizálják, a helyi kezdeményezéseknek biztositanak elsőbbséget, de ugyanakkor az egész ország K+F tevékenységével kapcsolatos alapvető kérdésekben a döntéshozatali rendszert erőteljesen centralizálják. Elképzelhető, hogy egyetemen kivüli körök döntenek egy-egy megüresedő professzori állás kapcsán fakultá sok és tanszékek további orientációjáról. Az Egyetemek és Főiskolák Országos Testületének kut atástámogat tevékenységét befolyásolják a tudományos közösségen kivüli szakértőkből álló bizottságok, csoportok. A tudósokat felszólították, saját kutatótevékenységüket a köz pont ilag meghatározott prioritások figyelembevételével tervezzék meg. Fokozódik az ellenőrzés a kutatási költségvetéseket és a kutatások hatékony ságát illetően. A kormány célja az, hogy az egyetemek önszántukból, önállóan átalakítsák saját prioritás listájukat, és minden fakultás kialakítsa önálló kutatási profilját. A politikai megfontolások előtérbe kerülése azzal a veszéllyel járhat , hogy a tudósok parttalan vitákba kezdenek; az opportunistábbak belenyugodnak a helyzetbe és felelőtlenül követik a változékony divatirányzatokat. Ennek következménye a minőség és a munkahelyi légkör romlása, a belső kriticizmus személyeskedéssé és rivalizálássá fajulása. A szektorizáció következménye máris megmutatkozik a pragmatizmus terjedésében, a színvonal csökkenésében, a bürokratizmus tultengésében. Viccesen hangzik, de elég komoly alapja van a feltevésnek, hogy a közeljövőben a kutatási támogatások elosztását intéző szektorbizottságok száma meghaladja majd a ténylegesen kutatómunkát végzők létszámát. Az Oktatási Minisztériumra vár az a feladat, hogy a szektorizáció elvének megkérdőjelezésével legalább az alapkuta tás külön kezelését elérje a kormánynál. Az alapkutatás fontosságának elismerése önmagában nem elég, a jelenlegi helyzetben nincsenek meg a feltételek az egyetemeken a magas színvonalú kutatások végzéséhez. A kutatási folyamat belső dinamikájának figyelmen kivül hagyásával nem lehet megszervezni az egyetemi kutatást, még akkor sem, ha a szektorizáció lelkes hiveinek ez igy tetszenék. Összeállította: Husz Erzsébet 193