Domsa Károlyné, Fekete Gézáné, Kovács Mária (szerk.): Gondolatok a könyvtárban / Thoughts in the Library (A MTAK közleményei 30. Budapest, 1992)

KÖNYVTÁR ÉS HAGYOMÁNY – LIBRARY AND TRADITION

Az Akadémiai Könyvtár Kézirattára: 1826—1865 kiadhat s így országos hasznukká teheti."

1

2 Kazinczy műveinek összkiadása azonban nem haladt a kívánt ütemben, a Pestre szállított kéziratok visszakerültek előbb a családhoz, majd onnan Kazinczy Gáborhoz, s az ő halála után jutottak végleg az Akadémiára 1865-ben, amikor szerencsére már másként értelmezték a hagyaték fogalmát, s az Akadémia azért vette meg Kazinczy minden hátrahagyott kéziratát, hogy „ne forgácsoltassék szét, hanem egy tömegben az Akadémia kézirattárát gazdagítsa."

1 Ugyancsak a kiadhatóság szempontjából nézték át 1836-ban Pálóczi Horváth Ádám hagyatékát, s mivel a bizottság szerint elavult és töredékes munkákból vagy magánhasználatra szánt jegyzetekből állt, csak az Ariéit, az Ó és új mintegy ötödfélszáz éneket és a példabeszédek gyűjteményét tartották meg belőle, ezeket is a népdalgyűjtés és a nagyszótár munkálataihoz nyersanyagként.

1

4 Kölcsey 1838-ban bekövetkezett halála után hasonlóképpen a hiteles Kölcseykiadás érdekében kérték el a végrendelet végrehajtóitól a kéziratmaradványokat.

15 Az ajándékozott nyelvemlékek mellett (Guary-kódex 1835., Gyöngyösi szótártöredék 1836., Csíksomlyói prédikációk 1841., Wathay énekeskönyv 1842., Ecsedi Báthory István kézirata 1850., Piry hártya 1850., Virginia-kódex 1851., Czech-kódex 1851., Érsekújvári kódex 1851., Gyöngyösi-kódex 1851., Cserei Mihály históriája 1852., Cserei Mihály jegyzőkönyve 1853., Kriza-kódex 1853., Lányi-kódex 1855., Kuun-kódex 1858., Nagyenyedi kódex 1860. stb.) szinte felsorolhatatlanul sok kisebb-nagyobb ajándékot kapott a Kézirattár. Voltak, akik végrendeletileg hagyták az Akadémiára kézirataikat, mint Petényi Salamon,

1

6 vagy Teleki elnök 17 Magyarország a Hunyadiak korában c. művének kéziratát, Körösi Csorna hátrahagyott kéziratainak megszerzését már az 1840-es években szorgalmazta az Aka• 18 démia, utóbb Duka Tivadar ajándékaként jutott hozzájuk. Ajándékoztak Baróti Szabó Dávid, Verseghi Ferenc, Koháry István-kéziratokat, különlegességeket, mint a verespataki fatábla,

1

9 misszilis leveleket és okleveleket stb. A magánosoktól érkező kisebb-nagyobb ajándékokat - részint köszönetképpen, részint hogy ezáltal másokat is ajándékozásra buzdítsanak, a napilapokban és folyóiratokban, valamint az Akadémia Névkönyvében is regisztrálták. A Névkönyv tanúsága szerint 1835-től a Könyvtárnak és a pénzgyűjteménynek érkeztek adományok, 1838-tól a kézirat- és a természetiek tárának, 1844-től pedig a régiséggyűjteménynek is, noha régiségek adományozásáról már az 1831-1832es kisgyűléseken is szó esik. Ezekben az években még maga az Akadémia sem volt tisztában azzal, milyen gyűjteményeket kíván létrehozni ill. fenntartani. Valószínűleg azért is elfogadtak mindenféle ajándékot, hogy ne sértsék meg az adományozókat, akik viszont az Akadémia gazdagításával nemzeti ügyet kívántak szolgálni, de nem gondolkoztak azon, mi tartozik a Nemzeti Múzeum s mi a nemrég létrejött Akadémia gyűjtőkörébe. A pénzgyűjtemény létrehozását - feltehetően a történettudomány forrásaként - maga az elnök is az Akadémia felada„ Gondolatok a könyvtárban " 45