Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Politika — közélet — újságírás

A KRITIKUS KRITIKÁJA Mikszáth szokatlanul éles hangú és személyes élű Gyulai-bfrálata jellegzetes terméke annak az irodalomszemléleti különbségnek, amely őt a népnemzeti irányzattól elválasztotta. Már pályakezdésétől érezte azt a szemléleti különbséget, amely kettőjük irodalomfelfogását egymástól távol tartotta. Különösen érzékenyen érintette Mikszáthot az az érdesség, amellyel Gyulai Pál az új irodalmi jelenségeket értékelte és minősítette, továbbá bántotta és bosszantotta az a fölényes tónus, amellyel Gyulai a maga kritikáiban és a Budapesti Szemle hasábjain Jókai Mór egész irodalmi működését kezelte. E két motívum határozta meg véleményét Gyulairól és akadémiai folyóiratáról. Ellenérzésének számtalan alkalommal már korábban is hangot adott cikkeiben, parlamenti tudósításaiban. Egyik korai parlamenti karcolatában a következőket írta: »Tisztelt honatyák, ugye önök nem ismerik Gyulai Pált? Lássák, ez a Gyulai Pál, mikor még Jókai ellenzéki volt, azt mondta róla, hogy rossz regényíró s politikusnak is csak afféle, hogy okosabban tenné, ha pártjával egyetemben Hevesbe menne dinnyét termeszteni. De mint szónokot akkor is elismerte kitűnőnek. De még ezt az érdemét se hagyta meg neki magának. Azt mondta rá: Könnyű neki, mikor a felesége tanítja rá.*

1 Egy másik parlamenti karcolatában azon meditál, mi lenne, ha az éppen folyamatban levő Jókai-regényt az író nem tudná befejezni. Megtalálja a csipős megoldást: »... akkor a megkezdett „Damokosok"-at mint töredéket Gyulai Pálnak kellene befejezni a „Nemzet"-ben. S lenne mégis legalább egyetlen egy jó magyar regény!«

2 Egy Scarron névjelzésú karcolatban a Budapesti Szemle szerkesztését, szerzői gárdájának kiválasztását és az új magyar irodalom jelenségeinek elutasítását, Bartók Lajos és Kiss József verskötetének lebecsülő kritikáját vetette Gyulai szemére.

3 Barátaiért, az új irodalom terméseiért emelt szót, de állásfoglalásában ott érződik személyes megbántottsága is, hiszen a nép számára írt saját műveit a Budapesti Szemle kritikusa egymást követő bírálataiban ízekre szedve elmarasztalta.

4 Egy másik alkalommal Vadnai szerkesztői metódusát vetette össze Gyulaiéval. Vadnai érdemének tartotta, hogy az irodalom minden jelenségét figyelemmel kíséri, míg »Gyulai Pál 1. MKÖM 62. köt. 155.1. 2. MKÖM 66. köt. 24.1. 3. MKÖM 67. köt. 79-81.1. 4. MKÖM 67. köt. 281.1.