Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

196 dolga; az ő megállapodásuk. Szóvá tenni ízléstelenség, méltatlankodni fölötte — irigység.« Mikszáth forrásai Az Egyetemes Filológiai Közlöny plágium-vádját követő sajtóvisszhang a megfelelő helyre állította a vádaskodás értékét. Mikszáth válaszából joggal érezhetjük az író megbántottságát. Ha művét alaposan szemügyre vesszük, kitűnik, hogy milyen sok gonddal és szeretettel kutatta fel az elhunyt nagy kortárs életének nyomait, milyen izgalommal és figyelemmel kereste életútjának változásaiban azokat a mozzanatokat, amelyek fényt vetnek a művész egyéniségének és művészetének sajátosságaira. E fejezetben elöljáróban már felsorakoztattuk azokat a forrásokat ill. forrásértékű közléseket, amelyekre Mikszáth műve szövegében vagy lapalji jegyzeteiben hivatkozott. E forrásokat az Egyetemes Philológiai Közlönyben közzétett támadó cikk szerzője lekicsinylő kézmozdulattal félrelökte. E források a pozitivista irodalomtörténetírás szempontjából hasznavehetetleneknek minősültek. A pozitivista irodalomtörténetírás anyag és tény »tisztelete« ezekre az adatokra már nem terjedt ki. De Mikszáth nem a pozitivista irodalomtörténész szemszögéből vette igénybe ezeket az adatokat, hanem a valóságot, a realitást, az igazságot kereső író szenvedélyével nyúlt forrásaihoz. Válogatott közöttük, szembesítette őket egymással. A MKÖM eddigi kötetei már több ízben rámutattak az író elbeszéléseinek, regényeinek forrásaira és e forrás-párhuzamok bemutatása igen eredményesnek bizonyult Mikszáth alkotó művészete kibontakozásának vizsgálata szempontjából. Ezek az összevetések a Jókai-életrajz esetében még fokozottabb mértékben nyújtanak érdekes tanulságokat. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a forrásokat, amelyeket Mikszáth műve megírásakor felhasznált. Az a célunk, hogy feltárjuk alkotóművészetének sajátosságait. Éppen ezért megkíséreltük összeállítani azoknak a részleteknek is a forráshelyeit, amelyeket Mikszáth nem tüntetett fel sem idézőjellel, sem lapalji megjegyzéssel. Ez az összeállítás természetesen nem léphet fel a teljesség igényével, hiszen a rekonstrukció eszközeivel nem tudtuk teljesen nyomon követni az írói műhelymunka titkait. E forrás felsorolásból tudatosan kirekesztettük Szabó László összeállítását. Szabó alkalmi könyve — mint erre már rámuttatunk A plágium-vád című fejezetünkben — elsősorban azt tűzte maga elé, hogy összeállítsa Jókai Mór életének főbb eseményeit, elsősorban az író önéletrajzi írásai, másodsorban a visszaemlékezések, kortársi vallomások alapján. Tehát nem tett egyebet, mint felhívta