Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
190 Ugyancsak július 10-én jelent meg az Alkotmány ismertetése Mikszáth Jókaiéletrajzáról, amelyben már reflexiókat fűztek az író leveléhez. Ezért ezt az írást itt közöljük. A cikk szerzője: gd [Friedreich István], »Ez év első felében jelent meg a Révai testvérek kiadásában Mikszáth Kálmánnak Jókai Mórról írt 2 kötetes munkája. Tipikus Mikszáth-munka ez a két kötet. Kedves, szellemes, telve van a magyar közélet pompás leírásával, anekdotákkal, jelemző csattanós mondásokkal. Ha nem Jókainak nevezné műve hősét, vagy ha nem lépne elénk a komoly történetíró szerepében, hanem csak amolyan Mikszáthtól már megszokott félig igaz, félig költött korképet, karcolatsorozatot akarna adni, akkor e munka egyike lenne az ő legmulatságosabb könyveinek. Akkor nem keresnők benne Jókainak, az írónak s a nagy események részesének hű képét, hanem megelégednénk, ha szabad e szólással élnünk, a hálóköntösben, pongyolában mutatkozó férfiúról lekapott intimus pillanatfölvételekkel. Akkor nem olyan képet várnánk, mely a nemzet tudatában immár fogalommá vált író írói képét s a nemzeti életben jó és rossz irányban egyaránt nyomot hagyó közszereplését ábrázolja, hanem hálásak lennénk azokért a kortárs által ellesett apró érdekességekért és furcsaságokért is, amelyeknek színes előadásában Kecskeméthy Aurél óta egyik írónk sem vetekedhetik Mikszáthtal. Mikszáth azonban e művével többre és másra vállalkozott, mint ami az ő nagy tehetségétől telik. A könnyed humor nagymestere komoly tudományos munkát akart írni; az az író, aki egy jó ötlet kedvéért kész meghamisítani emberek, események és korok képét, felcsapott történetírónak. Vállalkozása természetesen nem sikerülhetett. A magyar nemzet legtermékenyebb regényírójáról szóló munkában nincs huszonöt sor, amelyik annak valamelyik regényét taglalná. A magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Sárga rózsa stb. méltatásának, sőt sok esetben még megemlítésének helyét is olyanféle pletykák ismétlése foglalja el, hogy Laborfalvi Rózának minő barátnéi voltak, vagy hogy mennyi volt a Jókaiék mosóné-kontója. Az irodalomtörténet Jókaiját Mikszáth nem látta meg, előtte csak az élet apró-cseprő bajaival harcoló Jókai állott. Nem Jókai-életrajz tehát e kötet, hanem csak Jókai megírandó életrajzánál felhasználható apró vonások gyűjteménye. Mikszáth munkájának e nagy fogyatkozásait a sajtó kritikusai természetesen nem vették észre. A sajtó kritikusai parancsszóra írnak a kiadók kívánsága szerint: lehetetlenség tehát még elképzelni is, hogy az oly pompásan igazgatott Révai-cég nagy befektetéssel készült kiadványáról kellemetlenkedő hangok hallatszanak. A szigorú kritika megakadályozná a kolportőrök sikeres munkáját, pedig a Mikszáth Jókai-életrajzának is nem az a fő célja, hogy Jókainak jó életrajza, hanem, hogy a Révaiaknak egy újabb jó üzlete legyen.
