Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

185 A Napban közölt Mikszáth-nyilatkozatnak sajátos - és hitelesen ma már nehezen rekonstruálható - története van. 1913-ban Hajdú Miklós, A Nap volt szerkesztője a Magyar Figyelő május 13-i, 10. számában (272 — 277.) Mikszáth egy plágium-vádról címen az alábbi bevezető sorokkal egy Mikszáth-levelet tett közzé: »... Hat esztendeje annak hogy megjelent Mikszáth Kálmánnak a Jókai Mór élete és kora című munkája. A tárgyilagos kritika megállapította, hogy a Jókai-monográfia hibái és fogyatkozásai mellett is nagyszerű írói monumentuma a mesemondás magyar fejedelmének. Nem puszta esztétikai méltatás, de a regényíró életregénye is. Tehát adatgyűjtemény is. Az adatokat, a történéseket pedig valahonnét csak venni kell: tiszta sor. Van, aki mégis másképp gondolkodik. Alig jelent meg a Mikszáth Kálmán Jókai-könyve, jön hozzám, A Nap szerkesztőségébe egy okulárés, szigorú ember és nem kisebb szenzációval vezeti be a vizitjét, mint ezzel: - Mikszáth Kálmánt akarom leleplezni. Mikszáth plagizált! Amit mondok, azt bizonyítom és vállalom érte a sajtójogi felelősséget. Hát ez súlyos kijelentés. És a vádló (persze megnevezte, igazolta magát) menten elő is szedte a bizonyítékokat, — ő legalább bizonyítékoknak nevezte a Jókai-könyv megkékceruzázott részeit, meg más források többé-kevésbé hasonló tartalmú Jókai-adatait. Mindezek tetejébe pedig elővette a vádiratot, egy ugyancsak kemény cikket, amely arról szólt bizony, hogy Mikszáth plagizált. (Valóban szégyenlem, hogy a nagy humorista megtréfált és lefőzött riporteri leleményben. A levele csak úgy odavetve fedi fel, hogy hiszen a leleplezés mögött fogarasi helyi politika motoszkál. A cikk az ellenfél kortesének a portájáról került ki: legalább is a kéziratpapír arra vall. Ez a Mikszáth Kálmán saját Conan Doyle-i megállapítása.) A leleplezés közlését — bocsássa meg a cikkíró - nem ígértem meg. Ellenben fölajánlottam a vádlott meghallgatását. Nyáridő volt. Ilyenkor Mikszáth évek óta Rohitschban issza a Styriát. No meg pipázik a kurdirekció legszebb tölgye alatt. (Most már emléktábla hirdeti itt a magyar író karinthiai vizitjeit.) Elküldtem — a leleplező cikk írójának tudtával, de nevének elhallgatásával — a plágiumról szóló vádiratot Rohitschba. És pár nap múlva nevezetes választ hozott a posta. Kimerítő, nagy levélben válaszolt Mikszáth. A levél utóirata, amint látni méltóztatik, tetszésemre bízta, hogy nyilvánosságra hozzam-e a választ, vagy sem. Úgy találtam helyesnek akkor, hogy a levelet nem publikálom. Mivelhogy Mikszáth nemcsak író volt, de politikus is. Méghozzá akkor egy megbukott politikai párt katonája. Félreérthették és félremagyarázhatták volna hát a dolgot, az egész ügyet így ad acta tettem. Most azonban mulasztás volna, ha ezt a sajátos érdekességű, sok tekintetben egészen különös Mikszáth-levelet le nem közölném. Kétségkívül olyan részlet ez is.