Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
171 A többi még hiányzó adatok is szépen összekerültek. Révai Mór, a kiadó, amit csak lehetett, összekerestetett.* 3 4 Az anyaggyűjtés aprólékos munkájáról Révai Mór is megemlékezik. Az általa megemlített »forrás«-kutatások az adat-ellenórzés, az apró tények összegyűjtésére nyújtanak néhány példát. »A szent Benedek-rend házfőnökségét kellett például megkeresni aziránt — írja Révai —, hogy Jókai kitől, mikor és mily összegért szerezte meg a balatonfüredi villát és mikor kinek és mily okokból adott túl rajta. Hiszen ezeket az adatokat a telekkönyvből is meg lehetett volna tudni, azonban mégis a rendhez fordultunk, mert hisz voltaképpen nem tisztán a számbeli adatokra van az életrajzírónak szüksége, hanem inkább oly körülményekre, amelyek világot vetnek Jókai Mórnak Balatonfüreden töltött napjaira, amelyek a villavétellel és eladással kétségtelenül összefüggnek. A Jókai-életrajz egyebek közt magába foglalta Budavár bevételének körülményeit is. Ebben azután oly dolgok fordultak elő, amelyek aggályosak voltak. Meg kellett végre hitelesen állapítani, igaz-e, hogy Windischgraetz halomra lövette a pesti házakat és igaz-e, hogy Görgey lövette a királyi várlakot, vagy ha nem lövette, felgyúlt-e és szenvedett-e sérüléseket? Erre a kérdésre Görgey Artúr maga adhatott leghiteleseb felvilágosítást. Levéllel őt terhelni nem lehetett, személyesen kellett tőle kérni a választ, amelyet készséggel meg is adott, és amely egyik részében teljesen ellenkezett az addig terjesztett híradásokkal. Mikszáth természetesen nem közölte Görgey válaszát a két kérdésre, mert hiszen őt csak az eredmény érdekelte. Helyénvalónak találom, minthogy ezek a válaszok felette érdekesek, itt közölni az akkor feljegyzett szövegben. Arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy Windischgraetz halomra lövette a pesti házakat, Görgey a következőket jelentette ki: Windischgraetz Budavár ostroma idején nem volt a várban, hanem már ki volt űzve az országból. A vár parancsnoka Hentzi volt, kinek vagy 4000 ember állt rendelkezésére. Mielőtt az ostromot megkezdhettem volna — úgymond Görgey —, felhívást intéztem Hentzihez, hogy adja meg magát, amely esetben szabad elvonulást biztosítok neki és seregének. Ha nem adja meg magát és a harcot kívánja, akkor is tisztességes kapitulációt biztosítok neki, ha Pestet nem löveti és a Lánchidat nem bántja. Hentzi azonban Jellasich részéről biztosítást kapván arról, hogy idejekorán felmentő csapatok fognak rendelkezésére állani, azt határozta, hogy a várat fel nem adja, kíméletet nem gyakorol, hanem minden lövést, amely a várra történik, húszszorosán viszonoz éspedig Pestre és a Lánchídra. 34. Mikszáth Kálmánné: I. m. 1922. kiad. 199 - 200., 1957. kiad. 268., 269.34.
