Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

167 »Kedves Mór! Úgy vigyázz a könyvre, mint a két szemed világára: öt napig dolgoztam rajta s soha többé nem bírnám még egyszer megcsinálni. Ha lehet, küldd el mingyárt a nyomdába s rendeld el, hogy siessenek vele! igaz tisztelód M. K.« A Jókai Mór élete és kora 1907-es évjelzéssel 1906. december 10. és 15. között jelent meg a könyvpiacon, az első ismertetések már 1906. december 16-án napvilágot láttak. A mű keletkezéstörténetéhez tartozik — bár már a megjelenés után egy hónappal jelent meg - Mikszáth nyilatkozata műve megírásának körülményeiről. »A „Magyar Közélet" szerkesztősége arra kért, hogy a ,Jókai és kora" könyvemről, annak megírásáról beszéljek valamit. Talán számít rá, hogy az ember szeret a saját gyerekeiről csacsogni; de igen nehéz, hogy ízetlenségbe ne essék. Mindegy, megpróbálom. Megszoktam a kényelmetlen feladatokat. Vagy tíz esztendeig olyan genre-t írtam, ahol a legjobb barátaimat, legkedvesebb embereimet kellett csipkedni és gúnyolni. Ez volt a „T. Ház"-ból a Pesti Hírlapban. Utói is ért ezekért a bűnhődés, mert most meg már olyan mezőn dolgozom évek óta, ahol agyba-főbe kell dicsérni az összes vetélytársaimat, — írván a „Magyar regényírók" című sorozat elé életrajzokat az elbeszélőkről. E kis életrajzok csábítottak arra, hogy egy hosszú életrajzot is írjak. Alkalmasint az az órás is, aki a nagy kalapácsos velencei órát csinálta, valamikor zsebórákon kezdte. így fogtam bele , Jókai"-ba és két télen át dolgoztam rajta. (Mert én csak akkor tudok dolgozni, mikor a természet alszik, mikor a természet ébren van, akkor én szoktam álmodni és politizálni.) Bizony sziszifuszi munka volt, nekem laikusnak. Mert mikor már megírtam egy jó darabot, föl-föl bukkant valami új adat, mely összes eddigi okoskodásaimat halomra döntötte. Úgy voltam vele, mint a kaláris-fűzők, vagy új fonalat kellett húznom a kalárisokba, vagy új kalárisokat a fonálra, valahol mindig romlott. Hanem hát sok jó emberem volt, akik mindenben segítettek adattal, jó tanáccsal. Felkotorászták a levéltárakat, beküldtek leveleket, okmányokat, visszaemlékezéseket. De még ez se lett volna elég. A barátaim segítségével nem mentem volna semmire, éreztem, hogy az ellenségeimet is be kell fogni a munkába.