Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
157 sikerülne. Sokat beszéltünk róla, hogy Deák Ferencről Írná meg ezt a munkát. Görgey is szóba került, de mind egyformán nehéz volt, mert hiányzott a hozzá való anyag és évekig tartó forrástanulmányokra Mikszáth nem szentelhette idejét. Ez természetének sem felelt meg, de anyagilag is rendkívül káros lett volna rá nézve. Jókai most elhalálozván, őbenne is az az eszme kelt életre, hogy voltaképp Jókai volna az, akiról ő azt a régen áhított mestermunkáját megírhatná. Mint író mindenesetre közelebb is esik hozzá, mint Deák Ferenc vagy Görgey Artúr. Sokat érintkezett vele, ismerni véli, gyermekkora óta rajongó tisztelettel viseltetik iránta, a legnagyobbak közé sorolja, mind oly körülmény, amely őt jóformán a Jókai-életrajz megírására predesztinálja. Hiszen már foglalkozott is evvel a dologgal sok évvel ezelőtt, amikor Jókai életét versekben írta meg a „Jó könyvek" című népies vállalatba. Ez a verses életrajz tanúságot tesz amellett minő rajongással írna ő Jókairól. Később is minden alkalmat megragadott, hogy Jókai iránti szeretetének és tiszteletének kifejezést adjon, valahányszor alkalom kínálkozott rá, mindig írt róla, beszélt róla és ünnepelte őt. Én emlékeztem rá, minő extázisban volt akkor, amikor a verses füzetét írta meg Jókairól és annak folytatásait nap-nap mellett elhozta és felolvasta nekem. Én bíztam benne, hogy a Jókairól szóló életrajzot ő Jókaihoz és magához méltóan meg fogja írni.« 2 A legautentikusabb bizonyítékot maga az író nyújtja: egy hónappal a nagy író halála után a következő levelet intézte Jókai második feleségéhez, Nagy Bellához: »Méltóságos asszonyom! őszinte szívből köszönöm kegyességét, hogy mesteremnek és barátomnak arcképét elküldeni kegyes volt. A legközelebbi napokat távol töltöttem a fővárostól s azért a becses ajándék csak most jutott kezembe s órákig tartott mély meghatottságban. Huszonötéves zavartalan jóviszony és szeretet fűzött hozzá. Ez az ő halálával se szűnhetett meg. Sót még ezután szándékozom némi erőfeszítést tenni, hogy dicsőségének nagyságához némi téglákkal tehetségem szerint én is hozzájáruljak. Fogadja Méltóságod mély gyászában mély tiszteletemet és igaz részvétemet. Budapest, jún. 5.1904. alázatos szolgája: Mikszáth Kálmán« 2. Révai Mór János: írók, könyvek, kiadók. II. köt. Bp. 1920. 204 -205.
