Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

Konklúzió

270 kultúrával. A feljebbvalóihoz küldött különböző megnyilvánulásaiban Blackwell hallgatólagosan igazolja a magyar túlsúlyt, azáltal, hogy a magyarok alkotmányos, politikai, gazdasági és kulturális felsőbbrendűségéről beszél és arról, hogyan sikerült megalapítaniuk és fenntartaniuk egy időtálló, történeti, alkotmányos államot. Blackwell nacionalizmusról vallott nézete a távolságtartástól a magyarok elkötelezett támogatásáig fejlődött. Az 1840-es évek elején a nacionalizmusról való véleményét károsan befolyásolta az a sikertelen kísérlet, hogy a szabad kereskedelmet propagálja a térségben. Az évtized közepére úgy tűnik, hogy kialakított egy közbülső álláspontot. Bár eh'télte a magyar nacionalisták túlkapásait - melynek legnyilvánvalóbb példája a magyar nyelv erőszakos terjesztése volt -, mégis a nagyobb veszélyt néhány szláv csoport ultranacionalista magatartásában látta. Félelme az oroszok európai uralmától gyanússá tette előtte az északi szlávok nacionalista törekvéseit, akiket egy pánszláv agitáció lehetséges áldozatainak vélt. Ami a déli szlávokat illeti, Blackwell meg volt győződve afelől, hogy azok egy Illir királyság érdekében agitálnak, amely véleménye szerint nem kívánatos lenne Ausztriának - a Szent Római Császárok székhelyének - és a történelmileg és alkotmányosan stabil Magyarországnak. Blackwell 1846-os Memoir on the political agitation of the Austrian Empire (Emlékirat az osztrák birodalomban folyó politikai agitációról) című munkája leírja a Habsburg birodalomban levő pánszláv agitációt, a részben hatalmi, részben ideológiai küzdelmet a Magyarországon belül levő magyarok és szláv kisebbségek között, és az egész Birodalmat fenyegető szláv túlsúlyt elemzi. A fent idézett mű megírását feltehetően a birodalmi status quo-t megőrizni vágyó szempontok vezették. Mivel e status quo általánosságban Metternich federalista államkoncepcióját tükrözte - azaz federalizmus, az uralkodó iránti hűség, a német elem uralmának elfogadása - Blackwell bizonyos mértékig egy szövetségi államforma támogatójának is tűnhetett. 1847 végére Blackwell álláspontja közeledett a magyarokéhoz: egyre inkább elfogadta a független magyar állam szükségességét. Habár továbbra is elhatárolta magát Kossuthtól és a túlzóktól, a magyar liberális ellenzék ntérsékelt nacionalizmusa elfogadhatóvá vált számára. A változást számos tényező hozhatta létre. Egyre inkább nyitottá vált a magyar irodalom gazdagsága felé; meggyőződött afelől, hogy nagyszabású reformot Bécs vezetésével nem lehet keresztülvinni, és elsőkézből szerzett tapasztalatokat az ősi magyar alkotmány felődéséről és reformjáról. Magyarország mint ahogy azt Blackwell ismételten hangsúlyozta, kiemelkedik szomszédai közül ragyogó alkotmánya és