F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

A debreceni "arany ember"

58 Feljegyzések és újsághírek tanúsága szerint a legkülönfélébb célokra adott különböző összegeket, mindarra, ami, mint úti leveleiben olvasható "léleknek és testnek szükséges." Szülőfalujának, Derecskének pl. kútfúrásra 1800 forintot, iskolájának 1000-et, orgonára 100-ai. Debrecenben a polgári kórháznak és a gyermekmenhelynek 600 illetve 500 forintot, vidéki színészek nyugdíjára 100-al, a pesti Képzőművészeti Társulatnak 200-al, a Magyar írók Segélyegyletének 400-at, a Kisfaludy-Társaságnak és a Budai Népszínháznak 100-100-at, a honvéd menháznak és az állatkertnek 200-200 forintot, de adott templomokra, főiskolákra és színházakra, tűz- és árvízkárosultaknak, török menekülteknek, hadbavonultak hozzátartozóinak is. Adományainak összegét Balogh István mintegy 30.000 forintra becsüli. Ha tehette nemcsak intézményeken, hanem más rászorultakon is segített. 1863-ban pl. kiváltott egy perzsa cirkuszostól egy arab rabszolga fiút, akivel a gazdája rosszul bánt. Pénzadományai mellett személyesen is bekapcsolódott egyesületek, társaságok tevékenységébe, presbiterként egyháza életébe is. Elnöke, választmányi tagja, tiszteletbeli tagja lett számos, debreceni, de más intézménynek is, így a budapesti Corvina társulatnak is. Baráti köre, ismeretségei is túlnőttek a város keretein. Otthonában vendégül látja Vámbéry Ármint, Beöthy Zsigmondot, Ábrányi Emilt, Izsó Miklóst, Szkalniczky Antalt, — aki utóbb a Piac utca — Arany János utca sarkán álló házát is tervezte, — majd Jókai Mórt és feleségét, akihez nemcsak a irodalom tisztelete vonzotta, hanem a kertészkedés közös szenvedélye is. A Jókai által oltott —vagy metszett? — fa a nagyerdei villa kertjében sokáig őrizte az író látogatásának az emlékét. Ugyanakkor Csanak József 800 kötetes könyvgyűjteménye is bekerült György Aladárnak a magyarországi könyvtárakat regisztráló munkájába. A londoni úti levelek arról tanúskodnak, hogy a debreceni arany embernek az is sikerült, aminek kudarca Timár Mihály számára minden külső sikert, anyagi eredményt, tekintélyt hiábavalóvá és üressé tett: a házassága. Bár a levelek publikálásakor láthatóan törekedett kihagyni a családjára vonatkozó személyes utalásokat, mégis maradt bennük annyi, hogy nyilvánvalóvá tegye: felesége érzésben és gondolkodásban is igazi társa volt. Bensőséges kapcsolatra, igazi meghittségre vall, amikor humorral, enyhe öniróniával elmeséli, hogyan ült bele a frankfurti császári trónszékbe, vagy hogyan futkosott a tengerparton mezítláb csigákat gyűjtögetve. De fontosabb dolgoknál is láthatóan bizonyos benne, hogy feleségét nemcsak érdekli mindaz, amit ő átél, hanem el is várja férjétől, hogy a részletekbe is beavassa. Akár az üzleti élet, az ipar, a kereskedelem, a közállapotok, a politika dolgai kerülnek szóba, akár művészi élmények, természeti szépségek vagy a zene-keltette érzelmi megrendülés: mindenről gátlás nélkül beszámolhatott neki. Ugyanakkor az is nyilvánvaló,hogy Várady-Szabó Eszter megértette aVictor Hugó regényére utaló rejtett célzást a Notre Dame tornyában tett látogatás alkalmából, — mindketten olvastak németül és franciául s a könyv 1858 óta magyarul is megjelent már Szalkay Gergely fordításában, — de nem csengett előtte idegenül Voltaire, Rousseau