Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Levelek
52 nem járok majomrabként, ezt tentapasztalatodbol tudhatod; valamint azt is hogy én azon viszketegtől melly Schedelt vakarództatj a mentes vagyok: ha pedig Kazinczynak hozzám írott leveleit olvasandod tapasztalni fogod hogy O nekem a* leg tiszteletre méltóbb Jóakaróm, 's dolgozásaimnak valamint kímélletlen bírálójok: úgy szíves javítójok is. Az éretlen Schedelben ' s az élhetetle n Thewrewkben mit szerethet, én sem foghatom meg; valamint azt sem hogy Ti elég gyávák valátok ezen nyomorékot ostorozatlan hagyni azon hallatlan több mint Freroni vakmerőségéért melly szerént (a* mint Takács Péter Urtol értem) az idei Aurórában levé idétlen gnomájiban, halhatatlan Himfynket megtámadni nem félemlett. — Tekintetes Kisfaludy Káról Urnái jelentsd igaz tiszteletemet, 's szíves köszöntésemet azért hogy a* tavaly küldött Sonettjeimet fel nem vevé Aurórába, olly készületlenségben lévén azok hozzá utasítva hogy közrebocsátatásokat pirulás nélkül nem láthattam volna. Parancsolatjára a' jövő Évi Auróra számára idezárva küldöm Sonettjeim közül azt, mellyet magam leginkább kedvellek, 's Kazinczy is legtűrhetőbbnek talált; ' s igen nagyon kérem, hogy csak azon esetre vegye ezt fel, ha hogy más érdemesebb darabnak helyét nem fogja elfoglalni. Egyéberánt tedd Otet bizonyossá hogy én akarmelly hazafiúi igyekezetnek elősegéllésére is, de különösen Aurórának elölmozdítására, mind azt a' mi csak tehetségemben áll, véghez vinni legkedvesebb kötelességemnek ismerem. Ide fent tartózkodásom ideje alatt öt hat darab Auróráránál többet hogy eladhassak nem reménylem; József Testvérem azonban örömmel Ígérte, hogy ha én Vasból elköltözködöm is O mindenkor szívesen felválalja Aurórának Vasban leendő distráhálását — Hafyzodra nálam Február 19dikén megint ketten prenumerálták, Elvira és Dugovich. Újságul vegyed ezen, egy holnap előtt a* Somogyban esett történetet. — A* Karádi Cath. Káplán Köccsére utaztában találkozik egy Köccsei paraszt legénynyel, 's kérdi tőle: "hová mégy fiam?" én (ugy mond ez) Csepelre megyek a* templomba. "Micsoda valláson vagy?" az igaz Magyar Valláson. "Mellyik az a* Magyar vallás" a* Kállomista vallás. "Tréfaság, hisz a* ti vallástok szerzője Calvinus is bugyogós német volt" lehetetlen! "Az biz* ő, kérdezzd meg bár a* Papodtol". Ezzel a* legény megy egyenestt a' Csepeli Prédikátorhoz 's mondja neki: "meg tudná e, nekem Tiszt. Uram Calvinust mutatni?" a* Pap mutatja neki. "Hisz* az illyenadtának bugyogója van" a* Pap híjába beszélt neki, hogy a' tudósoknak akkor mind illyen viseletjek volt, a' legény ezzel vált el. "No a* szedte vette németjét nem is követem én többet egy óráig is: 's tüstén Karádra menvén Pápistának meggyónt. 'S ez valóságos igaz történet. — Csókolunk mindnyájan 's vagyok legigazabb barátod György
