Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)
Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata
97 registri de Kysnyttra de voluntate do (mini) exscribi feci et domino lectori dedi pro laboré et papiro uno scholari ex quo cito debuit fieri soluti den. Vir 1. A fentiek alapján láthatjuk, hogy az adminisztráció változatos képet mutat, és nem ragaszkodhatunk az előírás betűszerinti betartásához. Ez viszont megnehezíti a számadáskészités technikájának utólagos rekonstruálását. Az általunk átnézett, kódexlapboritotta XVI-XVH. sz.-i számadások alapján ebben a korszakban egy vegyes adminisztrációs gyakorlatot látunk, amely a Lukcsics és Gerandás által ismertetett gyakorlat keveréke. Tehát kétséget kizáróan nem dönthető el az összes kódexlap esetére sem a Garamszentbenedeken való számadáskészités és kötés, sem a kizárólagos nagyszombati bekötés ténye. Az előbbinek ellentmond a Primási Levéltár (Fundationes 168) és a káptalani levéltár (T 297) azonos kódexből származó borítólapjai. A Primási levéltár ebben a korszakban mindig Nagyszombatban volt! Az un. Pálóczy antifonale töredékei (T 308) szintén a nagyszombati bekötés ténye mellett szólnak, hiszen jelenlegi ismereteink szerint ez a kódex soha nem volt Garamszentbenedeken! Elgondolkodtató viszont az, hogy az esztergomi Főkáptalan magánlevéltárból származó kódexboritólapok zöme a garamszentbenedeki prefektusok számadásainak boritói voltak. Igaz, ezek már a tisztázott, a káptalan elé terjesztett, rendszerint ellenjegyzett ("ad manus Reverendorum dominorum Capituli Ecclesiae Strigoniensis") számadásokról kerültek le. A bizonytalansághoz még hozzájárul az is, hogy a káptalani levéltár rendezéséről pontos adataink nincsenek. A rendezés nyoma ugyan látszik, mert több alkalommal is áthúzták a kódexlapon a levéltári jelzeteket. Természetes, hogy előbb kötötték be a számadásokat a végleges rendezésnél, hiszen a XVIII. sz. -i rendezés előtt is raktározták az iratokat. Ezt bizonyítja az Országos Levéltárban lévő 1602/3-as számadás, amin még nincs jelzet. [0L Eszterházy Miklós nádor iratai V. Vegyes iratok 638b. ] Az esztergomi levéltárak rendezésére vonatkozó kutatások hiján csak azt tudjuk, hogy a levéltárakat (primási és káptalani) többször rendezték. Forgách Ferenc (1608), Kollonich Lipót (1699), Eszterházy Imre (1726) és Barkóczy József (1765) idejéből való rendezések segédkönyvei maradtak fenn. Batthyány József (1776-1799) kormányzása hozott uj korszakot az esztergomi érsekség történetébe. Az ő primássága alatt vált véglegessé az érsekség és a káptalan különválása[243j. Ettől az időponttól beszélhetünk külön érseki és káptalani könyvtárról is. Az érsekeknek eddig is volt Pozsonyban, sőt Bécsben is házuk, magánkönyvtárral. Barkóczy primás pozsonyi háza a mai káptalan u. 3. alatt volt, és ő építtette Hefele Menyhérttel a pozsonyi primási palotát. Ez a kor a könyvtártörténetben a nagy főúri könyvtárak kora, és igy egy főpapi palota is elképzelhetetlen volt könyvtár nélkül. Ekkor hozták létre a pozsonyi érseki könyvtárat, amit főleg Battyhyány József gyarapított. Az esztergomi Primási Levéltárban Battvhy. I. Intr. Nr. 1220. jelzettel találhatók a Battyány érsek parancsára készített könyvjegyzékek. Ezek tartalmazzák a nagyszombati vicariusi hivatalban lévő könyvek felsorolását 1777ből. A régi könyvek lajstroma ezt a cimet viseli: Libri Hungáriám concernentes et rariores excerpti ex Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis. Ebben a jegyzékben két olyan tétel is van, ami igen izgalmas lenne a számunkra, ha meglenne! F. 7 V. Missale Tyrnaviense (!) — minden további magyarázat nélkül, va-