Körmendy Kinga: A Knauz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa (A MTAK közleményei 7. Budapest, 1979)

Esztergom és Garamszentbenedek kapcsolata

90 Garamszentbenedekből, Szulejmán visszavonulása után Felsőmagyarországot újból megszállták a német zsoldosok, a János pártiakat elűzték, az apátságot 1530. jun. 7-én pedig Thurn Miklós foglalta el, aki Léváról visszahozta a kincseket. Az apátság birtokát átjátszotta testvérének, Kristófnak, akinek a mindig pénz szűkében lévő Ferdinánd 2000 forint kölcsön ill. zsoldhátralék fejében a birtokot átengedte. Természetesen az egyháziak nem nyugodtak bele ilyen könnyen az apátság elvesztésébe, fennen hangoztatva az apátság eredeti funkcióját. Ezért Ferdinánd átengedte az apátságot Josephit Ferenc zenggi püspöknek 1534. okt. 26-án, de a 2000 forintot neki kellett volna kifizetnie Thurn Kristófnak. Josephitnek se pénze, se hitele nem volt, ezért Várdai Pál közvetítésével az esztergomi káptalan egyezkedett Thurn kielégítésére Josephittel. Ehhez Ferdinánd is hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy a káptalan a pápa jóváhagyását kérje ki az üzlethez, és a konventben a szokott számú szerzetesnek biztosítsa az életfeltételeket. Thurn a pénz megkapása után kivonult ugyan az apátságból, de bucsuzóul minden ingóságából kifosztotta, még a levéltárat is magával vitte Végles várába. A levéltár viszszakerülésére nincs adatunk, ill. nem tudjuk, hogy mikor szállították vissza[209]. Közben Várdai és Josephit külön is egyezkedett a birtokról, valószínűleg a káptalan tudta nélkül, de nézeteltérés támadt köztük, mindegyik lemondott a másik javára, és igy végül a gazda nélkül maradt apátságba az esztergomi káptalant iktatták be zálogjogon 1538. máj. 12-én. A káptalan ekkor köteles volt az isteni és egyéb szolgálatokra elegendő szerzetest tartani, a monostort az apátság jövedelméhez és a káptalan anyagi erejéhez mérten megvédeni a támadások ellen. Ekkor került Garamszentbenedekre az első esztergomi kanonok prefektusnak. Ferdinánd azonban hamar elfeledkezett erről a pénzügyi lépéséről, és mivel újból pénzre volt szüksége, 1549. márc. 16-án az apátsagot Görög Mátyás esztergomi kanonok és nyitrai főesperesnek adta azzal a kikötéssel, hogy "három hó leforgása alatt a bencés rend ruháját felvegve, a templomban az egyházi szolgálathoz elegendő rendtagot tartson, ami az istentisztelet rendes /égzéséhez tartozik szorgalmasan végezze és gyakorolja, és a rend reformját szivén viselje"[210]. A káptalan először Görög Mátyás ellen fordult a rajta esett anyagi sérelem miatt, majd a királyhoz fellebbezett, aki visszavonta a Görögnek tett adományt, és 1551. nov. 3-án újból a káptalant ismerte el tulajdonosnak, de még mindig csak zálogjogon. Görög Mátyásnak 600 forint kártérítést fizettetett a káptalannal. Az ügy végére I. Miksa tett pontot 1565. jan. 12-én, amikor az apátságot zálogjog alapján, de uj királyi adományként Csábrág váráért cserébe, az esztergomi káptalannak adományozta. Egyúttal megszüntette az apátság bencés rendi mivoltát, csak a hiteleshelyi funkciók végzését kötötte ki. Ez utóbbit már régóta világi papok végezték, mivel a szerzetesek száma a XV. sz. -végétől az örökös harcokban megfogyatkozott. 1450-től 1539-ig összesen 29 felszentelt bencés pap és 19 fráter nevét ismerjük. 1542-től nyomuk vész teljesen, és 1544-től világi papok a konventualisták[211]. Ezután Garamszentbenedeket az esztergomi káptalan tagjai közül kinevezett prefektusok kormányozták a helyszínen, és a monostor tulajdonképpen egy erődítmény funkcióját töltötte be a Garam völgyében. Garamszentbenedek középkori könyvkultúrájáról két adatunk van. III. János apát egy breviáriumot Íratott, és ezért Esztergomból kért mintapéldányt az