H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

II. Stein Aurél ifjúsága

32 Nem tudjuk, hogy miféle munkán dolgozott Stein Aurél ebben az Időben, amelyről ismételten említést tesz levelében nagybátyjának. Hirschler Welsbergben, Tirolban nyaral, Innen irja Aurél anyjának aug. 18-án, hogy unokaöccsének levele nagyon kielégítette őt, kiváltképp fejtegetéseinek világosságával. Ezt eddig nemegyszer némileg hiányolta nála. Mikor az olvasó világosan látja a tárgyat, csak akkor tudja elhinni, hogy a szerző is biztosan tekinti azt át. Ez az eset Aurél legutóbbi Írásában. Sajnos csak keveset irhát, ezért inkább élőszóval beszéli meg mondanivalóját Auréllal vagy még inkább érdeklődéssel hallgatja meg annak mondanivalóját. Ha a szóban forgó miinek kilátásba helyezett vázlatát gyorsan kellene visszaküldeni, legjobb lenne Goldzlhernek megmutatni. Ő a tárgyat is ismeri, s a megfelelő formát is, melyet a tárgy kiván; Goldzi• 41 her ezt a kis fáradságot bizonyára nem fogja sajnálni az ügytől. Az ösztöndíj ügyéről legközelebb 1884-ben találunk adatokat. Jan. 102 15-én Stein Ernő irja nagybátyjának Jaworznoból, hogy Aurél attól teszi függővé terveit, hogy a stipendiumot megkapja-e. Ernő azonban a legfontosabbnak nem a pénzkérdést tartja, minthogy öccsét még tudja segíteni. Azt tartaná helyesnek, ha Aurél von Roth professzor segítségével minél előbb megszerezné TUbingenben a docenturát és majd 6-9 hónap szabadságot kérne és úgy menne Oxfordba. Erre nézve kéri nagybátyja véleményét. • 42 Hirschler 15 nap múlva irt levelében örömét fejezte ki Aurél 103 fejlődése felett. Az ösztöndíjról irja: Markusovszky szerint Aurél neve nem szerepel a költségvetésben és másutt sincs említve. Attól fél, hogy kérvényét az egyetemre küldték át, mert abban nosztrlfikációról is szó esik. Még ebben az esetben sem tartja elveszettnek az ösztöndijat, legfeljebb eltolódik egy évvel. Mint január végi levelében irja Hirschler, ha Aurél nem kapta volna meg az ösztöndijat, nem annyira a pénz elvesztését sajnálja, mint inkább az bántaná őt, hogy az általa nagyrabecsült TTefort könnyelmű Ígéretet tett, amit aztán nem tart meg. Szerencsére ez nem következett be. Erre való tekintettel Ernő - Hirschler javaslata szerint - nyomatékosan kérje öccsétől, hogy Írjon a közeljövőben egy magyar nyelvű tanulmányt az Akadémia számára, s ezzel rójja le háláját a miniszter és hazája iránt. A tárgyról tanácskozott Goldzi-