Schubert András, Zsindely Sándor, Glänzel Wolfgang, Braun Tibor (szerk.): A tudományos publikációs tevékenység mutatószámai az MTA természettudományi, műszaki, orvostudományi és agrártudományi kutatóhelyein 1976–1980 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 2., 1982)

I. BEVEZETÉS

A Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Pénzügyminisztérium 1979-ben „A K+F hatékonysága értékelésével kapcsolatos nemzetközi és hazai tapasztalatok elemzése" címmel tájékoztató jelentést állított össze a Tudománypolitikai Bizottság számára

1 E jelentés ajánlásainak 2. pontja szerint az MTA feladata, hogy a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával folytassa a tudománymetria bevezetésével és továbbfejlesztésével kapcsolatos kutatásokat, továbbá tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy hazánkban is rendelkezésre álljanak a tudományos alapkutatás „Science Indicators" típusú, a tudománypolitikai döntéseknél felhasználható mutatószámai. Ennek keretében készült 1980-ban a „85 hazai kutatóintézet 1976-1978 közötti publikációs tevékenységének tudománymetriai elemzése" c. jelentés

2 és most ez az összeállítás, amely az MTA természettudományi, műszaki, orvostudományi és agrártudományi kutatóhelyein az V. ötéves tervidőszakban folyó publikációs tevékenység mutatószámait tartalmazza. A tudományos alapkutatás mutatószámai a tudományos kutatás statisztikailag elemzett menynyiségi jellemzői,

3 amelyeket az empirikus statisztikai adatokból úgy kell kiválasztani, ill. megalkotni, hogy — összefüggő rendszert alkossanak, amely explicit vagy implicit módon a tudományos tevékenység valamilyen modelljére épül, és ennek szellemében tükrözi a tudományos tevékenység (ill. annak vizsgálat alá vont része) mennyiségi viszonyait és - legalábbis részben — minőségi belső összefüggéseit is; - szükség szerint aggregálhatók és szegregálhatók legyenek és idősorba állítva a trendek feltárását is lehetővé tegyék. Ilyen jellegű - a tudományos kutatást jellemző - mutatórendszert először az Egyesült Államokban dolgoztak ki 1972-ben és azóta a National Science Board kétévenként közreadja a „Science Indicators" c. kötetet.

4 Időközben hasonló kiadványok sora jelent meg Európa számos országában

5 , sőt, elkészült Észak-Afrika és a Közel-Kelet országai, valamint Japán tudományos kutatásának mutatórendszere is.

6,

7 A tudományos kutatást jellemző mutatórendszer megalkotásakor a tudományos tevékenység sok különböző modellje közül lehet választani. A NALIMOV és MULCSENKO

8 által számba vett információs, logikai, ismeretelméleti, gazdasági, politikai, szociológiai, demográfiai stb. modellek közül az említett szerzőkhöz hasonlóan ez a munka is az információs modellt veszi alapul, elfogadva, hogy a tudományos kutatás elsődleges, közvetlen célja új információk létrehozása és kommunikálása.

9 A nyilvánosságra nem hozott, netán szándékosan eltitkolt eredmények esetenként hasznosak lehetnek egyének, vagy kisebb-nagyobb közösségek számára (pl. szabadalmaztató eljárások, vagy hadiipari kutatások esetében), de mivel nem bővítik a tudomány információkészletét, tudományos érték nem tulajdonítható nekik. A tudományos publikációkban megfogalmazott információ értéke legáltalánosabban szólva használhatóságában rejlik. A tudomány eredményei használhatók - ezáltal értékesek - lehetnek az emberi lét legkülönbözőbb szféráiban; ez a tény hozta létre és élteti ma is a tudomány intézményét. A tudomány művelői (és elemzői) számára azonban különös jelentősége van a tudományos publikációk tudományos értékének, vagyis annak, hogy a kérdéses információt milyen mértékben használ-