Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

VIII. Cselekményre utaló kijelentés

161 VIII. 1. 18.2. U.az Nem vettelek, de arassalak. IIpolyszög, Nó/ 19. U.az A begörbített mutatóujj at az árpás szem felé fordítva háromszor ismétli: Búzát nem vetek, árpát aratok! IZamárdi, So/ 20. U.az Két késsel a beteg szeme előtt köröznek, és háromszor mondj ák: Búzát aratok, árpát aratok, rozsot aratok, zabot aratok. /Sárhida, Za/ 21. U.az A gyógyítótól kérdezik, és az háromszor felel: - Há mensz? - Árpát aratok, zabot vetek. Közben késheggyel megkerekíti a szemet. /Kustánszeg, Za/ 22. U.az Nevetlen ujjal háromszor bekerítik az árpát: Árpád érik, lekaszálom lófasszál. /Végegyháza, Bé/ 23. U.az Aki először meglátja, learatja: kezével elhüz az árpás szem előtt. Közben háromszor mondja: Árpát aratok, kenyeret harapok. IKöcsk, Vas/ 24. U.az A beteg megfogja a párna csúcsát, megcsavargatja, és háromszor belenyomkodja a szemébe, ezt mondva: Kitöröltem, kinyomkodtam a párna osuoosával, ne legyen több árpa. /Jászkisér, Szo/ 25. Gyerek járni tanulása Mikor a gyerek már megáll, de nem akar elindulni, nagy késsel a lába közt keresztet vágnak: Békét vágok, gyerököt /vagy: lánt/ szabadítok. /Tápé, Cso/