Kelecsényi Ágnes: A Selyemút rejtett kincsei : Stein Aurél és az Ezer Buddha barlangtemplomok

Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciója (1877-1880)

Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciója (1877-1880) A XIX. században a tudományos érdeklődés hazánkban a Kelet felé fordult: az őshaza felkutatása, népünk és nyelvünk eredetének tisztázása fontos kérdés volt, de Ázsia földrajzi, geológiai, etnológiai, zoológiai és botanikai leírásában is nagy szerepet játszottak magyar utazók, tudósok. E tudományos expedíciók sorába tartozik gróf Széchenyi Béla (1837-1908), az Akadémiát alapító Széchenyi István fia, kelet-ázsiai expedíciója is, melynek három tagja volt: Kreitner Gusztáv (1847-1893) osztrák térképész főhadnagy, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) nyelvész, aki azonban betegsége miatt visszafordulni kényszerült, és a geológus, geográfus Lóczy Lajos (18491920). A terepen végzett munkában a vezető szerepet Lóczy játszotta, s az ő nevéhez fűződnek az expedíció legfontosabb tudományos eredményei Belső-Ázsia és NyugatKína geomorfológiája és paleontológiája területén. Az expedícióról a húsz hazai és külföldi szakember bevonásával elkészült „Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utazásának (1877-1880) tudományos eredményei" c. három kötetes munka számolt be. Ferdinand von Richthofen (1833-1905), a világhírű földrajztudós - aki a Selyemút névadója is, Kreitner. Lóczy. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójának tagjai 5