Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

só, XVIII. -XIX. fejezetekben aztán röviden ismerteti Magyarország növényvilágát, mezőgazdaságát, ásványvilágát és lakosságát: "Hungáriám ...ipsam rerum omnium, quae tum ad usum mortalium tum ad opes comparanda s necessariae esse putantur, non exiguam gignere copiam satis constat." Földje termékeny, kövér fekete föld, melyet elég egyszer-kétszer "leviter" felszántani és igy is bőven terem, trágyázás­ra sem a szántóknál, sem a szőlőkben nincs szükség. Különösen érdekli Oláhot a bortermelés. Már a földrajzi részben is minden helynél megjegyezte, hogy borter­rnő-e, itt pedig újból felsorakoztatja a fő szőlővidékeket. Szerémség, (ez játszotta akkor azt a szerepet, mint későbben és ma Tokaj) Somogy, Baranya, Pozsony, Sop­ron, Eger, Borsod, Újvár, Veszprém, Zala, véglll: "postremo" Erdély és Szlavónia (c. XVIII. §.7.). A szerémi "vites silvestres" gyümölcse, s a belőle préselt bor, mondja, van olyan jóizü, mint a belgiumi! A gyümölcs minden fajtája óriási mennyi­ségben terem: a sárga és görög dinnyét a mezőn ültetik, mint a gabonát, s ez nem rosszabb az olasznál. Vad, madár töméntelen van, a legelők kövérek és nagyterje­delmüek, erdő annyi van, hogy még a "coloni" is ingyen vághatnak maguknak fát maguk használatára, sőt még kereskedésre is. Szarvasmarliával Magyarország a szomszéd országokat is ellátja. (Velencét, Ausztriát, Morvát, Bajor- és Sváb-földet "et populos Germaniae"-t egészen a Rajnáig. ) A legcsodálatosabb azonban az ország vizeinek halbősége, különösen a Dunáé, Tiszáé, Temesé, Dráváé, amiről Oláh ado­mákat is mesél el. Halat és rákot is visznek fel Bécsbe. Igen sok a melegforrás, (Budán, Váradon, Trencsénben, Szlavóniában) amit fürdésre és malmok hajtására használnak. A XIX. fejezet előbb az ország ásvány gazdagságáról számol be és bá­nyászatát - bányavárosait - irja le, befejezésül pedig az ország különböző nemzeti­ségű lakosságát sorolja fel. "Ebben a mi korunkban "totius huius Hungáriáé regnum" különböző nemzeteket foglal magában: magyarokat, németeket, cseheket, szlávokat, horvátokat, szászokat, székelyeket, románokat, rácokat, kunokat, játszokat, ruté­neket "et iam postremo Turcas"!! Ezek mind különböző nyelven beszélnek, csak né­mely kifejezésükben hasonlítanak egymáshoz, az állandó érintkezés következménye­képp. " A székelyeknek - Attilája függelékében - még sajátos nemzeti szokásait, er­kölcseit, testalkatát is leirja. Ez a Hungaria, vagyis Oláh hun-magyar őstörténetének és Attila-történetének földrajzi-néprajzi betéte nem újdonsága magyar történetírásban. Láttuk, Bonfini volt az, ki ezen a téren az első lépést megtette. Őt követte Ranzano, erősen kiaknáz­va előde munkáját, anélkül, hogy arra hivatkozott volna. Megírta Magyarország rö­videbb Ismertetését Oláh idősebb történetiró barátja, Brodarics is, ki azonban nem a Bonfini-Ranzano féle uton halad, hanem inkább Cuspinianus vagy Stieröchsel-Taurinus nyomdokait követi. Előbbi ugyanis szintén felsorolja abban az Oratiójában, melyre válaszul Brodarics Mohács-történetét megirta, Magyarország természeti kincseit s pár sorban felvázolja földrajzát is, migTaurinus valóságos ilytermészetü lexicont ad. Kétségtelen, hogy Oláh ismerte mind Brodarics, mind Cuspinianus munkáját, s igy az ösztönzés ezektől is jöhetett. De ismerte Bonfinit is, mert csak ebből Írhatta ki Attila anyjának fia születését bejelentő álomlátását, melyet Bonfini Emese és Sa­rolt álmai mintájára formált meg. Lehet tehát, hogy Bonfininek Magyarországról adott leirása is hatott Oláhra. Ranzanoról, ki szintén leirta Magyarországot, nem tudom eldönteni, vajon Oláh ismerte-e vagy sem. De bizonyára befolyásolhatta Oláh­ot a német humanista történetírás földrajzi irányzata is, mely a maga részéről Aeneas Sylvius Piccolomini kezdeményezéséből fakadt (Joachimsen, 28.). Oláh azon­ban nem tudta megtalálni kora Magyarországjának földrajzi-néprajzi-történeti előz­ményeit: csak Erdélynél emlékezik meg annak földjén található római emlékekről. De Oláhot Magyarország termelékenysége, természeti gazdagsága érdekli leginkább. En­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom