Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Ferenc

alkotott alacsony véleményét már láttuk. A horvátnál helyteleníteni látszik, ha ma­gyar hivatalt visel: Draskovich György "vlcecancellarlus ungarlcus, natlone tarnen croatus". (183) (Tudjuk, hogy Forgách egy Ideig alkancellár volt, és vágyott a kan­cellárság után. ) A törököt barbárnak tartja, az ország legnagyobb szerencsétlensé­gének, de gyűlöletesebb tulajdonságalt nem emliti, Szulejmánt pedig - Ismételten láttuk - kritikátlanul csodálja, s csak Mátyásról Ir szebben, mint róla. Forgách legelsősorban saját élményeiből, tapasztalataiból és kortársai elbeszé­léseiből, leveleiből meritette anyagát, de kutatott levéltárakban is: még Páduába ls kikölcsönözte - Báthory István fejedelem engedélyével - a fejedelmi levéltár kor ­történetéhez szükségesnek látszó darabjait. Szóbeli informátorai közUl Forgách meg­nevezi atyját, Forgách Zsigmondot, kl a régebbi eseményekről tájékoztatta, és báty­ját Simont, a jeles hadvezért, egy ideig Eger parancsnokát, majd országos főkapi­tányt, ki aztán a már kész Commentarli-t magyar nyelvű kritikai jegyzetekkel látta el, amiért megérdemli, hogy a magyar történetírás története megemlékezzék róla. 5 1) ValósztnU, hogy Nádasdy Tamás nádor és más vezető férfiak ls szolgáltattak Forgách­nak adatokat. 5 2) Bornemissza Pál erdélyi püspöktől - mint már emiitettem - For­gách el ls kérte kortörténeti jegyzeteit (549). Hogy ezekből mennyit használt fel, nem tudni, mert Forgách sehol sem hivatkozik rájuk, a jegyzetek maguk pedig nem ma­radtak fenn. Bornemisszáról, az emberről Forgách igen kedvezőtlenül nyilatkozik, főleg anyagiasságát rója meg. A török ügyekről Verancsics Antalt tartják informáto­rának 5 5), de voltak más forrásai ls e területen is: a Szulejmán héber - Istvánffy szerint rutén - felesége halála fölötti gyászáról szóló helynél Istvánffy megjegyzi: "Sunt nugae Turclcae et Transsylvanlcae". (Verancslcs ekkor már régóta nem tar­tózkodott Erdélyben. ) 5*) És valóban - már említettem is - Forgách nem zárkózott el a pletyka elől, ha távolról sem ad Ilyesminek annyi tért, mint általában a huma­nista történetírók. Külföldi tájékoztatói között maga említi Egmontot és Oranjel Vil­most - ezt ls már láttuk - kik a németalföldiek sérelmeivel Ismertették meg, "fa­mllialtter" beszélgetve vele, és egy "quidam monachus Hlspanus"-t, a bencés rend "generalis commlssarlus"-át, kl génuai tartózkodása alatt 1568 tavaszán Don Carlos tragédiáját festette le Forgách előtt, szintén "familialiter". 5 5) Hogy e szóbeli Infor­mációkon valami kritikát gyakorolt volna, vagy hogy Igyekezett volna a legjobb érte­süléseket megszerezni, azt nem említi, ma pedig ezt már nem lehet megállapítani. Inkább ugy látszik, hogy Forgách könnyen elhitt mindent, ami "memorabile", volt. írott magyar forrásai között legfontosabbak Tinódi Sebestyén énekel voltak, melyekből egész első és második könyvét kiírta, az első könyv 3. lapjától kezdődő­en. 56) B.Szabó László feltételezi még, hogy Forgách Szerémi emlékiratát is felhasz­nálta, de Sörös Pongrác ezt nem fogadja el. 5 7) Ugy vélem, Szerémi mégis hatott Forgáchra . Igy Mátyás meggyilkolása (168) megegyezik Szerémi tudomásával a nagy király haláláról, s a' Zápolyákat is mindketten boszniai eredetűnek tudják. -Sőt egy­szer, mintha Szerémi egy kedvelt fordulata tévedt volna Forgách tollára: "jam rur­sus ad Ferdinandum revertamur. " (p. 32. ) Minthogy Forgách Verancsics Antal prí­más köréhez tartozott, ismerhette annak nagy kortörténeti adatgyűjteményét, mely­be Szerémi munkája ls tartozott. Egyébként Forgách Verancslcsról semmi rosszat sem Irt, Igaz, érdemlegesen nem is emlékezik meg róla, nem ugy mint másik prí­másáról, Oláh Miklósról, ki pedig Iskoláztatását Irányította, s ifjú éveire, talán pá­lyaválasztására ls befolyással volt. Forgách véleménye Oláhról Igen kedvezőtlen, (p. 254.) Forgách híven átírja forrásalt, mint ez Tinódival való összehasonlítása mutat­ja. Innen van, hogy olykor egymásnak ellentmondóan itél meg egyes történeti aktoro­kat. Brutus szemére ls vetette, hogy "Mlrandum", miszerint Forgách Nyáry Pálról 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom