Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Evangélikus darabok

EPERJES (FRAGOPOLIS - PRE§OV - EPPERIES) Eperjes városa 1531-ben csatlakozott az evangélikus hitvalláshoz, a városi iskola ekkor öltött evangélikus jelleget. Az iskola élén a magister scholae állott, két cantor segített neki a tanításban. A város fizette őket. A tanítás a Stöckel-féle bártfai tanrendszer alapján folyik. A bártfaiak példájára az eperjesiek is Wittenbergből kérnek tanárt (Gyulai Torda Zsigmond 1550—1556), és a külföldi iskolát végzett tanárok (rector, subrector, conrector) működése következtében a XVI. század második felében egyre emelkedik az iskola színvonala, ami azzal is összefüggésben van, hogy a város 1567-ben árulerakodási hely kiváltságot kapott, kereskedelmi jelentősége megnövekedett. Iskoláját már gimnáziumnak kezdik nevezni. 1594—1599 közt rectora a neves humanista költő Bocatius János A Bocskay felkelés idején sokat szenved Epeijes. De az iskola virágzik a harminc éves háború ellenére. Szeredi János (1629 — 1637) idején "celeberrima schola"-ként emlegetik, Dürner rectorsága alatt (1641—1648) pedig már teológiát is tanítanak. Az 1650-es évektől első virágzásának tetőpontján áll, az oktatás jórészt Comenius módszerével folyik. Minthogy a Szepességben sem a lőcsei, sem a kézsmárki iskolában nem adtak elő magasabb studiumokat, s a tanulók létszáma is olyan mértékben növekedett, hogy a régi iskola nem tudta őket befogadni, másrészt a szomszédságban (Podolin, Szepeshely, Kassa) működő piarista és jezsuita kollégiumok hatásának ellensúlyozására, felmerült egy evangélikus főiskola felállításának a gondolata. 1665. augusztus 10—11-én Kassán egyeztek meg az evangélikus rendek és a felvidéki városok, hogy Epeijesen kollégiumot létesítsenek, alumniummal, 40 tanuló számára nemesi internátussal. A tanulmányi rendet, az osztályok megalapítását, (tíz osztály: négy alsó, hat felső), az olvasandó auctorok és tananyag kiszemelését az 1667. április 14-én tartott gyűlésen állapították meg, és 12 világi felügyelőt (inspector) választván, aláírták a szerződést "inter Status et Civitatem Eperiessiensem", Ünnepélyes felavatással 1667. október 18-án nyílt meg a Kollégiumban az első tanév Pomarius Sámuel rectorral az élén s olyan tanárokkal, mint Zabanius, Ladiver Illés, Lázy Ádám stb. A tanulóifjúság az egész országból toborzódott, mágnás- és nemescsaládok fiai, polgárgyerekek mellett a szegény népből, sőt külső országokból is. Nyilvános disputatiok, szónoklati ünnepélyek, városi és vidéki pártfogók, tanárok névnapjára, születésnapjára rendezett ünnepségek, színi előadások tették változatossá a tanévet és az év végi vizsgálatokat. A Kollégium működése azonban csak rövid ideig volt zavartalan. 1671. május 23-án Spankau, császári tábornok érkezett Epeijesre, s a Kollégium új épületét magtárnak foglalta le. De a régi épületbe áttelepült iskolában sem folyhatott sokáig a munka.