Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

Figyelmedbe ajánlom a túlsó oldalon levő világcsodáját,

2 azért is küldöm, hogy gusztust csináljak eredetijének megnézéséhez, ha majd megint egyszer errefelé jársz, s remélhetőleg végre eljutsz Várkonyba, ami velem kombinálva már úgyis csak az őszig lehetséges, amikorra Pestre kell költöznöm. Apropos, nem tudnál egy nekem való lakást? Meleg kézszorítással Fülep Lajos MTA MKCs - C-I-l 1/166. Kállai-hagyaték. Kézírás a „szép szökröny"-t ábrázoló képeslapon. Címzés: Kállai Ernő úrnak Budapest III. Kiscelli utca 76. Feladó (bélyegző): Fülep Lajos Zengővárkony u. p. Pécsvárad. Kállai Emőld. 1724/7. 1 Kállai A természet rejtett arca. Bp. [1947.] Misztótfalusi ny. c. kötetét küldte el FL-nak „Fülep Lajosnak mély rokonszenvvel és igaz nagyrabecsüléssel Kállai Ernő" dedikációval. 2 A „szép szökröny" ld. 1735/2-3. 1830. TÁBOR BÉLA - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1947. m. 15. Igen tisztelt Professzor Úr, levelemet ezúttal nem egyszerű, hanem kettős exkuzálással kell bevezetnem. Az első a levél formájára vonatkozik, a gépírásra. Van bizonyos ellenszenv bennem azzal szemben, hogy géppel írjak olyasmit, ami mélyen-személyesen érint: így még egy hatvánnyal fokozódik a személyes jelenlét hiányának veszélye, amit a levélírás - és minden írás az élőszóhoz viszonyítva - amúgy is magába rejt. De ez a veszély talán ellensúlyozható, ha nagyon személyesen jelenlevőnek érzem magam és ezúttal inkább ezt a kísérletet választom, hogy kimerítőbben írhassak. Az utolsó hetekben ugyanis a már említett munkám

1 írásánál is áttértem a gyorsírásra és így a kézírástól kissé elszokott a türelmem. Vissza fogom rá szoktatni, majd ha befejezem a munkám; van erre egy ötéves tervem, amely még oly vakmerő programmpontot is tartalmaz, mint a dohányzásról való leszokás. Ezután következne a tulajdonképpeni exkuzálás, miért nem jelentkeztem eddig? Az én sorsom már az, hogy leveleimet ilyen exkuzálással kell kezdenem. Egyetlen szerencsém, hogy alig tudom már máskép elképzelni és így valóban mint a sors megmásíthatatlan intézkedését fogom fel; ebben mégis van valami megnyugtató. A dolog úgy áll, hogy nemcsak a levélbeli érintkezésem már jóideje ez alá a törvény alá esik; kisebb mértékben még azok is, akik mindennapos környezetemhez tartoznak és akikkel így technikailag jóval könnyebb az érintkezés, hozzászoktak lassan ehhez. Ma délután is például a másik szobában összegyűlt néhány jó barátom Szabó Lajos vezetésével

2 az ő általa tartott halmazelméleti előadás megvitatására, én pedig szépen bezárkóztam a saját szobámba és dolgoztam. Az utolsó három hónapban rendszeresítettem ezt a szigorított remete-életet. Meg kell tennem, mert már nagyon szeretném befejezni azt, amin közel másfél éve dolgozom: éget, mert már távolabbi tervek izgatnak. A vége felé tartok, de ez a legszaporátlanabb rész, 196