Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Örülök, hogy tetszettek a könyvek.

3 A pofonokat elengedem. Ha az ember maga a kiadó, akkor mindenért felelős persze, így meg kell elégednie Stückwerkkel is. De már az is valami, ha az embernek legalább azt megengedi a rendelő, hogy azt, ami rá van bízva, jól végezhesse el. A névjegy persze hogy nem probléma, naponta többször csináljuk. Itt egy mintalap, amelyen a különféle betűk be vannak mutatva. Van egy modernebb groteszkünk is, amely ezen még nem látható. Küldd el a mintát s azonnal csináltatom. A papiros persze most már nem olyan szép fehér, mint volt. Ha a Nagytiszteletű Asszonynak is szüksége van rá, örömmel csinálnék neki is. No de most már e pár percnyi üdülés után visszatérek abba a bugyorba, amelybe bele vagyok átkozva. Szeretettel ölelünk mindnyájan régi barátaid [Kner Imre] Nagytiszteletü Dr Fülep Lajos egyetemi magántanár ref.[ormátus] lelkész úrnak Zengővárkony U. p. Pécsvárad Baranya megye. Az elküldött példány nem maradt fenn, gépelt másodpéldánya BML, XI. 9. A Kner Nyomda ir. C/30. 317. Megj.: Fülep-Kner lev. 234. p. Gépirat aláírás nélkül. A címzés a levél szövege után. Zengővárkonyba írt levél. 1 Ld. 1620. sz. 2 U. o. 3 Ld. 1617/2. 1623. FÜLEP LAJOS - LŐRINCZ ERNŐNEK [Zengővárkony, 1944.1. 5.] Hálás köszönet a fáradságért! Hát íme, az embernek látatlanba még annyit se szabad leírnia valakiről - itt, nálunk -, hogy „archeologus".

1 Mert kisül róla, hogy az csak amolyan kenyérkeresete, mint Spinozának a gyémántköszörülés, igazi hivatására - no, nem filozófus, itthon vagyunk megveszett dilettáns. De ez nem elég. Tökéletes idiota. Ha az agylágyultság méretét a modern fizika energiára tudná változtatni, ezzel a holdba lehetne lőni. Ijfúkoromban gyűjtöttem az emberi butaság dokumentumait - de végül nem fértek el a lakásban. Ez az elsőrendű csillagok közül való. S Maga még csodálkozik és háborog azon, kedves Lőrincz, hogy én itt nem kellek. Hát meglágyuljak? 462