Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

megsemmisülhet csak azért, mert ilyen és ilyen körülmények eleve lehetetlenné teszik megmenekítését... Annyi mindent összegondoltam legutóbbi levelem óta is! Rögeszmém, hogy kijuthatna Schweizba, ha akarná. Nagyjából semmi akadályát se látom. A kimenetelt, feltevésem szerint, maga a Kultusz mozdítaná elő, ha magánúton nem boldogulnánk az illetékes követséggel, - elvégre művéről, tudományos munkásságáról van szó, ami nem csupán személyes ügy! Valahogy, majd megtalálnám az utat Rajnits miniszterhez.

1 Az anyagiak sem aggasztanak. Úgy emlékszem, összeköttetésben áll Rascher-ral, és ez bőven elegendő volna ahhoz, hogy írásaiból odakint is megéljen. Rascher

2 volna az is, akinek az anyagi jótállása mellett megszerezhetnénk a beutazási engedélyt, aminek az elengedhetetlen és egyetlen feltétele, mint hallom, az, hogy valaki, odavaló, biztosítsa az országba kívánkozó megélhetését. Ez is mindössze egy levélbe kerülne. - A héten egyébként pontosan utánanézek az egésznek. Meg kell tennem, még ha valamilyen okból kifogásolná is, - a magam megnyugtatására. - A nehézségekről sem feledkeztem meg, persze. Ilyen embernek, ebben a korban, ma hazát cserélni! De hát írásai a legfontosabbak, és jövő munkája feltételeinek a biztosítása. A háborút követő, mainál is sötétebb sötétségben lesz csak igazán szükség az ön világosságára! - Akármilyen zavarosan írok, azt hiszem, kivehető, hogy mit akarok. Semmikép sem durván beleavatkozni életébe. „Megmentésével" is úgy vagyok, mint a legelején kis könyvével voltam; érzem, hogy okvetlen tennem kellene valamit, és keresek, tapogatózom, tipródom anélkül, hogy világosan látnám, mit is kellene voltaképpen. Amióta a legrosszabbra felkészültem, s így valamennyire elaltattam aggodalmaimat, újra olvasgatok. Régebbről ismert dolgokat vettem elő: Rieglt,

3 Wölfflint,

4 Worringen,

5 Schmarsowot.

6 De nincs sok köszönet benne. Ön után képtelenség kellő komolysággal forgatni őket. Karay megkerült.

7 Augusztus óta frontkatona - haditudósító. Mintha reá szabták volna ezt a „fegyvernemet", annyira benne van - a maga módján, persze. Szomorú hírem is van: elesett Soltész Jankó,

8 a legderekabb azok közül, akikkel önt megismertettem... - Én még itthon vagyok. A mostani bevonulási hirdetmény sem érint: a vállalat, mint hadiüzem, visszatartott. Aztán majd megválik, mire maradtam itthon. Hamarosan ismét írni fogok, addig is sok szeretettel búcsúzom Lőrincz Ernő MTAK Kézirattár Ms 5691/125. Rajta Lőrincz Ernő feljegyzése: „Levelem akkor már nem juthatott el Várkonyba, - a posta visszahozta. Csak négy évvel később olvashatta Fülep, amikor fogságból való visszatérésem után elvittem neki az Eötvös kollégiumba." Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 582