Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

1263. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1938. X. 10. Carissimo, hívó kártyájára

1 legszívesebben azonnal elindultam volna, annyira megörültem neki. De persze, persze... Megkíséreltem, hátha kapok vasúti jegyet. (Mostanában szegény vagyok, a megszokottnál is szegényebb.) Biztattak; de közbejöttek a csehországi események.

2 Egy csomó fiatal kollégát a határra küldenek, első sorban azok számára kell a jegy. S a MÁV, vagy a minisztérium szűkmarkú. Talán még is megkapom a jegyet, de most szombatra, ahogy szerettem volna, nem sikerült. Néhány napra (szombat-vasárnap-hétfő) el tudnék szabadulni. Sok nehéz megmondanivalóm volna, olyan, amilyenről írni is nehéz dolog, gondolkodni is fájdalmas. Olaszországba is nehéz szívvel indultam

3 és végig nehéznek éreztem a szívemet. Nem volt egy olyan boldog pillanatom sem, amilyent annyit köszönhetek Itáüának. Boldognak értve azt a rövid tartalmú állapotot, amelyben az ember sem a múltját nem érzi, sem a jövőjét, hanem teljesen feloldódik a jelenben. Pedig milyen szép az élet! Milyen kifogyhatatlanul szép. S én még is állandó készenlétben állok, a végső elindulás jelét várom. Olyan vékony az a fonál, amely ehhez az élethez fűz, hogy egy lehellet elszakíthatná. Nem, barátom, nem kívánok megalázottságban élni; nem fogadok el alamizsnaszámba menő megkülönböztetést sem.

4 Én egyszerűen ember vagyok s ha emberi módon nem élhetek — szabadságban és kikezdetlen önérzettel — akkor egy pillanatig sem akarok élni. A kenyeremnek javát megettem — már a héjáig értem — s néhány órával, vagy évvel előbb, vagy utóbb megyek, amúgy is mindegy. Azzal a meggyőződéssel fogok eltűnni, amivel szegény drága Osvát Ernő

5 búcsúzott el tőlem: hogy kár volt megszületnem. Vigasztaló érzés tudnom, hogy nem marad nyomom, s hogy az eltűnésem alapos lesz. Keserűség azért nincsen bennem, sem szomorúság. Dolgozni is teljes elmerüléssel tudok. De a tudatom mögött mindig útrakészen várom a jeladást. Nem vagyok pesszimista sem. Lehetségesnek hiszem, hogy a világ fortyogása megenyhül és hogy az emberek valamennyire megbékélnek. De az ellenkezőre is elkészültem. Tartok tőle, hogy a Maga lelke körül sem derűsebb az ég. Bizony jól esnék, ha kibeszélhetnénk magunkat. Talán sikerül fölkerekednem, s akkor idején hírt hall tőlem. Addig is, sőt azután is, mindig is szeretettel gondol Magára Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/87. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 A kártya nem maradt fenn. 2 Az 1938. IX. 29-én Csehszlovákia feldarabolását kimondó Müncheni Egyezmény nyomán a magyar hadsereg X. 11-én bevonult Komáromba, Ipolyságra és Sátoraljaújhely addig csehszlovák 636