Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
252 munkák szerzői egytől egyig sokat ígérő talentumok: báró Ambrózy Georgine, Redlich Stefánia, báró Pongrácz Klementin, Osváth Júlia, Lohwag Frieda, Kedvek János, Rácz-Kovách Margit, Fejérváry Erzsi, Dénes Valéria, Göröncsér Gundel János, Máté Ilona, gróf Pejacsevich Jolán, Beer Lili. SZÍNÉSZEK A SZÍNÉSZETRŐL Mihályfi Károly Mihályfi Károllyal folytatott beszélgetésem nagy meglepetést hozott nekem, s e sorok olvasói is alighanem olyan jó újdonságnak fogják azt találni, mint jómagam. Mihályfi Károly vallomást tett előttem olyan elvekről, melyekre legkevésbé sem voltam elkészülve, s melyeknek őszintén átérzett igazságában semmi okom sincs kételkedni. Egy délután kerestem fel a művészt, aki igen barátságosan, magyaros szívességgel fogadott. Otthoniasan volt öltözve, éppen egyik szerepével foglalatoskodott az íróasztala mellett. Mikor szembe vele helyet foglaltam egy karosszékben, előadtam, hogy miért jövök, s még a következő megjegyzést fűztem kérdésemhez: — Művész úr véleménye különösen azért érdekel, mert úgy tapasztalom, hogy utóbbi időben mindinkább elhagyja a szerelmes szerepeket, s a karakterszerepek felé vonzódik, és kezd — hogy úgy mondjam - a modem törekvések felé hajlani. Mihályfit észrevehetőleg meglepte ez a megjegyzésem, de nem kellemetlenül. Ellenkezőleg, mintha felderült volna az arca, s élénken mondta el a következőket: — Igen, igen, ebben bizony van valami; örülök, hogy ezt ön is észrevette. Én határozottan törekszem haladni a korral, s le akarom vetni a sablont. Nehezen megy a dolog, de én küzdök, s remélem, hogy még siker fogja koronázni akaratomat. Tudja, aki már huszonöt éves nemzeti színházi tagságot jubilált, vagy igazabban szólva, akivel jubiláltattak — a művész itt végigsimította homlokát és haját —, annak már úgysem valók a szerelmes szerepek. Bár az exteriőröm 1 talán megfelelne még, de én tényleg olyan szerepek felé gravitálok, ahol természetesen kell játszani. Minden erőmmel törekszem a természetes játékra. A régi Nemzeti Színházról beszélgettünk továbbá, s én megkérdeztem a művészt, hogy huszonöt éves tagsága alatt milyen változásokat vett észre nagyjában a színháznál, miben látja a fejlődést, s milyen jövőt jósol az új törekvéseknek. — Bizony, az alatt a hosszú idő alatt — felelte Mihályfi Károly — nagy változások történtek. Annyi tény, hogy régen nagyon elrontottak bennünket, s rossz színészekké neveltek föl. Képzelje el azt az időt, amikor Nagy Imre 2 volt a primo amoroso, 3 Bercsényi 4 a causeur 5 a Dumas-darabokban, és Paulay 6 ho-ho-hózott. Egyedül Halmi 7 volt köztük természetes színész.
