Magyar Országos Tudósító, 1944. június/2
1944-06-23 [299]
» /imrédy beszéd, Folytatás 4./ Gyermeteg lélek tetszeleghet csak abban a hitban, hogy bölcselkedő, nagyképű kétkedései, angolbarát szólamokkal, 4 és népfrontes eimbordk gyűjtésével valaki is megmenthetné attól a sorstól, amelyet a végzet ránk zuditana, ha ölhetett kezekkel várnék sorsunk beteIjesedését, - Küzdelem, dacolás a veszéllyel, harc, ma csak ez a gondolat füthet minden haááját féltő embert, A magyar honvéd, aki a Don fehér poklában becsülettel vivta egyenlőtlen harcát a korszerűen feleve lenede tt Dsingiz-kháni keleti áredfefctal szemben, a aki nem is olyan régin a Kárpátok ormáról a hegység lábáig kergette vissza a szent határhágóink felé előtörő vörös él csaptokat, nemcsak érzi, hanem éli is azt a legfőbb magyar kötelességet, amit ez az egy rölid sz 6 fejez ki, hogy» Harc. öt biztatni, őt tanítani, őt fűteni nem kell. Tragikus fordulatok érték nemzetünket, sorsa majdnem mindig az egyenlőtlen fcükdelem vállalása volt; az erők, amelyek rátörtek, sokszorosan felülmulták a maroknyi rrssorság népi állomanyát és erőforrásait* D e egyet mindig megőrzött;; a makulátlanul tiszta, katonai cecsületet I A győzelem pálmáját a sors szeszélye gyakran érdemteleneknek juttatja, de a jó hírnevet és a becsületet csak megszolgálni lehet. És m* ^agyarok méltán büszkék lehetünk Mohács ós Trianon után is bafsi - multunkra, mert a becsület megmaradt és hadsereg számára ez a legbiztosabb talaj, amelyen állva ki lehet verekedni a soracaapésok jóvátételét. Nem szül gyáva nyulat Nubia párduca, - a költő igaz szavát a keleti arevonal ezernyi bajtársának kiontott vére tanuaitja. Ragyogóan lendületes támadásokkal szerzett, kedvező védelmi állásokban áll ért Kolomea táján, az első világháborúból sokunk előtt jól ismert terepen, a háború annyi éve után ia frisa, töretlen harcikedvü, korszerűen felszerelt magyar honvédségünk. Nap, mint nap születnek uj hőstettek, kelnek útra vérrel irt legándák fiukról, apákról, férjekről, hogy egy fehér tanyasi házban, gyárkémények árnyékéban meghúzódó munkás lakásban, a városi kójrengetegek bérlakáaaiban, esztendők, talán nemzedékek után Is emlékezzenek a család hőséről, halált osztó és önvérőt áldof© cselekedetéről, amellyel részesévé vált a nemzet mogtaantéeéneki A férfivórt beissza a keleti gráni* szomjas földje, az enyéBzet törvénye elporlasztja a kihűlt tetemet, otthon a hitves, a gyermek, az anya szemében elapad a könny áradata, az idő megazépitő másszesége, a fájdalmat büszkeséggé, a veszteséget eikölosi értékek soha ki nem apadó forrásává varázsolja, A háború és a halál hat&lnfts pörölye.azt hisszük tör, zuz, amikor lecsap, pedig kovácsol;., egybekovácsol családokat nemzeteket. Édes dicsőség a hazáért halni - tanultuk a latin iskolában, de csak most értjük meg két világháború hősi halottainak bizonyságtételében. Nagy dolgok vérben ezületnéc; eggyé ós naggyá véráldozat forrasztja össze a nemzeteket, A seb, amit egy család a becsület mezején szenvedett, uj és erősebb szálakat fűz az áldozatot kérő nemzet és az áldozatot hozó család között, A nemzedékek során mennél tebb sarjat áldoz egy esalád a tsosulet mezején, annál eltóphetetlenebb a kötelék, amely a nemzet tt gyéhez füzt, Szert ne féljen egyetlen nemzet sem Azoktól az időktől, amikor fiai sokaságénak vállalnia kell az áLdozatfeeljeaségét, *• megpróáltattások hiánya elpuhít és észrevétlenül, halkan lealjsait egy nemzettét. A Gondviselés kegyétől nem azt kell kérnünk, hogy kíméljen meg ; minket a próbatételektől, hanem azt, hogy tegyen erőssé minket, hogy XÖlébe tudjunk kerekedni a megpróbáltatásoknak, - Mindezt tudja a magyar honvéd, mindez mogiratlanul, kimondatlanul, ösztönös megérzés forrnájábar. ott ól a lelkében. Minél ragyobb a fenyegetés, annál határozottabb éa céltudatosabb benne a Helytállás akarata, Srejét felfokozza a hazai föld közelsége., d ->vtalv gyógyulnak a sebek és a vérveszteségtől elernyedt karokba sebesebben tár vissza az erő, hogy a határok védelmére megragauju a | fegyvert. /Folyt.köv./ ZO
