Magyar Országos Tudósító, 1940. december/2

1940-12-15 [243]

/:A SZEGEDI ESZME ÜNNEPSÉGE A VARBAN. Folytatás 1./ bádoki Soós károly ny. gyalogsági tábornok a hajdani Szegedi Fővezérség vezér-ári főnöke, Magasházy László ny. tábornok, a Szegedi Fővezér szárnysegéde, vitéz Takáoh-Tolvay József gróf ny. altábornagy, a Tűzharcos Szövetség országos elnöke, bárcziházi Barczy I

stván miniszterelnökségi íuLlamtitkár és felesége, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár és felesége, Antal István és Fáy István államtitkárok, vitéz Horváth István szegedi kisgazda. Az erkéllyel szemben helyezkedtek el a volt Szegedi Fővezérség tisztjeine: csoportja, külön csoportban a volt szegedi tisztek, a Székely Hadosztály, a Fehérház Bajtársi Egyesület, az 1919. júniusi Bajtársak Szövetsége, a Budapesti Vitézek, az Eszak-Pest-vármegyei vitézek, a tüzharoosok, a hadirokkantak, a Turáni Vadászok, az Erdélyi Férfiak Egyesülete, a MOVE , az Ébredő "agyarok Egyesülete, az Sroklyés ü

rszágzászló Nagybizottsága, a királyi várba vezető palotasoron a Rongyos Gárda, a Hungária Technikusok Egyesülete, a Turul Szövetség, a Fajvédők Szövetsége, a Nemzeti Munkaközpont, A MÁV csoportja, a volt műegyetemi csendőrzászlóaljat, a keresztény Iparosok °rszágos Szövetsége, a Dorogi Bányászok, az^EMSZO és í&LOT, a NEFHOSZ, és a többi résztvevő egyesület. Még a^z ünnepség kezdete alatt is tartott a felvonulás, darócruhajukban e-iíor vonult fel a Felvidék; fiahó, Szolyva, Apsa és Ungvár népe, s foglalta el a neki kijelölt helyet. Az erkélyen megjelent előkelőségek meghatottan nézték az alattuk hömpölygő emberáradatot

? amely.' szűnni nem aKar 0 éljenzésbe kezdett, araikor a volt ozegedi vezetőket látta, s ugyanigy mindenkor lelkes éljenzésbe tört ki, amikor egy-egy, még a szegedi ellenforradalmi időkből ismert közéleti nagyság alakja tünt fel, A több, mint száz ezerfőnyi töme^, mint egy ember, fegyelmezetten elénekelte a Magyar iiiszekegy-et, s utána vitéz agas ház y László, ny. tábornok lépett a mikrofon elé, hogy elnöki megnyitóját elmondja. - Kedves Magyar Testvéreim t - kezdte beszédét Magasházy László, - éjiig egy hete szerény felhivást intéztünk hozzátok István püspö :-el, s im öreg Budavár ősi falai között hatalmas sereg gyűlt össze az ország min- , den részéből, hogy hódoljon a legelső magyar ember előtt, hogy hálatelt szivvel mondjon^köszönetet az ország nagyjainak a bölcs, előrelátó és eredményes vezetésért és újólag hitet tegyen a szegedi gondolat: a keresztény nemzeti irány, a népi és szociális megújhodás mellett, A legendás T

uru

i madár kiterjesztett szárnyai alatt tündöklő kettős-kereszt lett a mi mozgalmunknak kiválasztott szimbóluma, nem rajzoltattunk magunkna: uj keresztet /rzajos helyeslés/, mert apáinktól vérünkbe öröklődött át, mint ezeréves multunk emlé-ce és tradíciója* Enne;: a --eresztne-: a? árnyékában, ez al»att állt a lelkes Ifes nemzeti hadsereg, a szőke Tisza partján, mikor vitéz vezérünk, ki most ott Budavárában népe jövőjében bizakodón, de állandó gond és aggodalom között hallgatja a magyar föld szive dobbanását, kardjával megmutatta az irányt, Szegedről át a Dunán. És ennek a lelkes kis hadseregnek már puszta megjelenésére megállt az ellenség ós elnémult a vörös org la. - De jöttek a magyar történelem legszégyenteljesebb napjai, jött Trianon, jöttek idegen katoná-í, a soha le nem győzött magyar fegyverek után^kutátva, kifosztott falvak, kastélyok és kúriákban ezernyi megaláztatás ért bennünket nagy és kis államok részéről. És a'~:or mi, a hűséges szegedi katonád, vezérünk elé járultun-:, mondván: _ Nagyurunk megszégyenítésünket tovább viselni nem tudjuk

3 Engedd, hogy megalázóinknak ne-dmehessünk, még megmaradt fegyvereinktcel, mert igy nem kell nekün- az Sildet 0 ^Es a^vitéz vezér, most bölcs államfő, azt felelte; eleget véreztünk ez er éven át, nem engedem népemet fejjel menni a falnak, mert az betörik* Tudom, hogy meg tudtok halni, de ne.cem a magyar jövő számára férfiak kellene.: «

ós nem aggastyánok, nők és gyermekek, mert ütni fog a cselekvés (<rája. - A felszabadult Komáromban ismét eléje" járultunk: K agyurunk, ez a kis sáv még nem a mi régi hazánk, mindent vissza. /folyt, köv«/