Magyar Országos Tudósító, 1936. június/1
1936-06-04 [141]
A KJLÜGYI SZEMLE . Y..JDZÁR6 VACSORÁJA, A Magyar K'ilttgyi Tárafsfrr tudományos, nemzetközi folyóiratának, a Külügyi Szemlenek szerkesztősége csütörtökön este tartotta igen nagy érdeklődés mellett évadzáró vacsoráját. szerkesztőbizottság nevében dr. 0 r a t z Gusztáv v. külügyminiszter, dr. Eöttevenyi Olivér, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke es dr. Drucker György, a Kyiugyi Szemle szerkesztője fogadták a nagyszámban megjelent vendégeket, akiknek soraiban ott voltakí Pékár Gyula ny, miniszter, báró Láng Boldizsár és Németh Imre országgyűlési képviselők, a külügyminisztérium részéről Danllovits Pál osztályfőnök, báró Villanl Lajos követségi tanácsos, Bárány ay Zoltán es Durugy Ferenc osztálytanácsosok, Szentiványi Domonkos konzul, Lipovniczky Pál sajtóelőadó és Márffy-Mantuano Tamás követségi attasé, továbbá Huzella Tivadar és Egyed István egyetemi tanárok, Nyu-^=-~^ lászy János, báró Malcomes Gyula, Németh Lajos, Hantos Elemér, Lukács János, gróf Zichy Ernő, Auer Pál, Bálint Ferenc, Körthy Sándor, Mauks Endre, Czakó István, Reczey Ferenc,. Utassy Lóránd és sokan mások. A vacsora végén. * dr. Eöttevenyi Olivér tartott előadást "Kisebbségi politika a Kárpátok medencéjében" címmel. Eöttevenyi Olivér előadásában reflektált Németh Imre or87 ággyülesi képviseletei: a Külügyi Társaságban "Birodalmi gondolat és nemzeti öncélúság" cimmel nemrég elhangzott előadására és annak általános gondolatmenetjt es következtetéseit magáévá téve, boncolgatta a régente nemzetiségi probléma elnevezés alatt ismert, napjainkban pedig kisebbségi kérdésnek nevezett nagy politikai kérdéscsoport múltját, jelenét és jövőjét. Alkotmánytörténet 1 visszapillantást vetve: arra az időre, amikor a kisebbségi kerdes legfontosabb alkateleme az anyanyelv használatának a joga nálunk még <.<z államalkotó magyarságra nézve ls nóvum volt, rámutatott arra, hogy ennek a magyar nemzeti újjászületésnek az ellenhatásaként kapott erőre az itt élő nem magyar fajú állampolgárok jelentős csoportjainak a szélsőséges harca saját nyeljük és fajuk érvényesüléséért. Ez azután tragikus kiéleződést nyert 1848/49-oen, ^midőn a népszabadságért és függetlenségért, tehát a nemzetisegeknek ls ideálként szolgáló politikáért harcoló magyarsággal a hazai nemzetiségek no»gy csoportjai szembeszálltak. A kiegyezés korának doktriner-liberális kormányzati szelleme' tehát érthető megfontoltsággal helyezkedett . Eötvös József báró 1868-lkl nemzetiségi törvényében lefektetett es az egyunl nyelv jogokat tiszteletben tartó alapra, ami azonban a faji önérzet fejlődésével szintén nem tudta kielégíteni különösen az itt élő egyes olyan nemzetiségeket, amelyeknek fajtestvérei a szomszédokban állami önállóságra jutottak, s igy vonzó hatást gyakoroltak itteni fajtestvéreikre 0 Téves lenne azonban azt állítani, hogy a nemzetiségi kérdés azért fajult el nálunk, mert megértis nélkül kezeltük azt, . * viszont az emiitett evolúció,a faji öntudat megerősödése természetszerűen tolta előtérbe a magyarságnak ezt a sors kérd ís ét o Trianon után a mindenkori kormányok által helyesen követett ut az volt ás ma is az, hogy nem tekintve a békeszerződósben vállalt kötelezettségünk jogi obligoját, a reálpolitika szempontjából is helyes, ha az áll^megységnek mindenekfelett álló követelményét szem előtt tartva, a csonkaországban élő nem magyar anyanyelvű állampolgárokkal szemben engedékeny politikát folytatunk, már csuk azért is, mert tőlünk elszakított véreink érdekében is ez a politika adja meg nekünk jogos harcunk legerősebb etikai alapját. Reálpolitikai meggondolás fogja nekünk azt a politikát diktálni, hogy hozzánk visszacsatolandó volt nemzetiségeink iránt megint megértést tanúsítsunk, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy azi . 1918. óta lefolyt idő alatt odaát uj nemzedék nőtt fel, amelynek a faji önérzetét tudatosan fejlesztették s Így azt minden valószínűség szerint védeni is fogják. Igy kapcsolódnék be tehát a Németh Imre által is hirdetett birodalmi gondolat, vagyis a szent is tv áni megértő fajpolitika a nemzeti öncélúság, tehát a vezet" fa jmagyarság eszm^j ének épségben tartásával a magyar á.ílamisó.g általános reálpolitikai keretébe* Az érdekes előadásért, amelyet a vacsora résztvevői nagy tetszéssel fogadtak, G r a t z Gusztáv v. miniszter mondott köszönetet,
