Magyar Országos Tudósító, 1934. október/1

1934-10-08 [113]

A -.1AGYAE ECY3TEMI ÉS FŐISKOLAI IFJÚSÁG- OKTÓBER HATODIKI GYÁSZÜNNEPÉLYE. - A Norazoti Munkahéttol kapcsolatosan ifjúsági kongrosszust rondozott a TESZ. A iviagyar Nemzeti Diákszövetség hagyományaiho"]nivon októbor 6-án kogyolotos gyászünnopólyt rondozott az aradi vértanuk emlékezetére. Az ogyotomi és főiskolai ifjúság a roggoli érákban az 6gy etom-téren os az azt környékező utcákban gyülokozott és 9 órakor bovonult az egyetomi templomba, ahol az aradi vértanuk lolkiüdvéért ünnepi gyászistontiaztolotot pontifi­kált dr, Brucknor József szemináriumi rektor, A gyászistentisztelet után az ifjúság zárt sorokban, zászlók alatt a Batthyány-mécseshez, onnan pedig a Szabadság-téri irredenta szobrokhoz vonult, ar.ielyokro koszorút helyeztek el, A szobrok mellett már a kora reg­geli éráktél kezdve a bajtársi egyesületek diszőrsege állt 's a gy-sztaka­róval bevont szobortalapzatokon kandolláberok égtek. Az ifjúsága szónokok bőszedéinek elhangzása után az egyetemi és főiskolai hallgatók a pesti Vigadóba mentek, ahol pontbon 11 órakor vette kezdetét a hagyományos gyász ünnep'ly. A budapesti egyetemi énekkarok a Hiszekegyet énekoltok cl, majd luk á c s ^argit a Színművészeti Akadomir növendéke S i k Sándor ''A vér himnusza" cimü költeményét adta elő nagy lelkesedést keltve 0 Utána dr, K u n c z Ödön egyetemi tanár tartott ünnopi beszédet,amelyben többok kö­zött arpl szolt, hogy az aradi tizenhárom vértanú a vérpadon átélte az összeomlásnak, a szörnyű bukásnak azt a megsemmisítő Őrzését, ara oly ot mi éreztünk 1918-ban, amikor kiesett kezűnkből a fogyvor. Az 5' szomorú tekinte­tükből is kiütközött az a rettentő kérdés: miért, miért? e ,„Miért omlott a tengernyi vér, miért visoltük el zúgolódás nolkul a sok szo> yodést?j ' az a fönségea nyugalom, amollyol a négy "kiváltságos'' a fogy ver ok elé tér­dolt, ós a többi kilenc a bitófa alá állott, - nemcsak kérdezett, hanem felölt is. Azt felelte, hogy mi "cselekedete^" állítottunk oda a folyton focsogő "szájhazafiakkal" szombe; mi megtettük a kötő lo ss egünket, mi küz­döttünk a legszebb, a legnemesebb célért. Már pedig a nemes, az önfeláldo­zó küzdő lom sokkal, de sokkal nagyobb dolog, mint maga a győzelem^ Az aradi 13 vértanú - omolto fel hangját a szónok - nem halt mog hiába! Nektek, a magyar jövőnek hozta mog a legnagyobb emberi Áldozatot. Az ő szent emlékük azt követeli tőletek magyar ifjúság, hogy a mai rette­net oson nohuz helyzetben az ő példájukat kövessétek, a kötelességtől j osi­tés és a küzdolom utján. És obben az ujjáépitő munkátokban két idoál lo­bogjon olőttotok: a makacs kitartás és a hit! ^Itaijtáa a magyar nemzet fonkölt tradici^i mellett; kitartás a nagy magyar j el lomok.,áldozatos ha­zafiak szent emléke mollott és kitartás a helyesnek felismert cel végleges kiküzdéséig. Es hit a magyar nomze-t rend olt et ősében, a magyar gondolat le­győzhetetlen orojébon és a magyar igazság diadalában! , J . . A nagy ldkosedéssol fogadott beszéd után R o s k o # t t s ^va a Zone művészeti Főiskolr nővondéko Dobránszky Ciarifioo zongora­kisérrto mollott irrodonta dalokat énekelt. Az ifjus g szónoka dr. S o m o s E lom ér lépett ezután az emel­vényre és mondott nagyhatású beszedőt, . hangoztatva,, hogy mindont ami lehotségos volt eddig, azt elkövettük a revizió érdekében, s o téron elölj árt Gömb ö s Gyula miniszterelnök, aki a roviziót többször nyíl­tan követelte. A továbbiak során a szónok a magyar ifjúság problémáiról szólva arról beszélt, hogy az idősebbek sok mindonnol vádolják a fiatalo­kat es viszont. *.n itt óbbon az u:nnopélyes pillanatban - úgymond - amikor mindnyájunknak regi, fáj ó, közös sotooi szakadnak fel - azt mondom a magyar ifjúság- nevében: mi tudjuk ós látjuk a trianoni nyomorúságot; tudjuk, hogy . kisebb darab konyérrDl és becsületes munkával koll az egész dolgozó nora­1 zottol olóromonnünk, de arra kérjük* és hivjuk fel figyelmét az ölettünk járó koroezbá^o3kn,éc, taegy ők is értsék mog és hozzanak áldozatot, mondja­/ nak lo bizonyos 'duiigokról az ifjúság érdekóbon, mort legyünk tisztában, hogy minden nemzet olyan jövőt remélhet, amilyon ifjúságot növel magúnak. /Folyt. k£5v*/Vrí

Next

/
Oldalképek
Tartalom