Magyar Országos Tudósító, 1931. szeptember/1
1931-09-04 [057]
ELTEMETTEK BIRO LAJOST. Biró Lajost, a Magyar Nemzeti Múzeum tiszteletbeli őrét, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorét, a hirneves természettudóst és kutatót pénteken délután" '. .f* T &:~. , .-,*o^*T ;-- 5 órakor helyezték örök nyugalomra a K repesi-uti temetőben, a székesfőváros által felajánlott di3zsirhelyen. A gyászszertartáson, amely mindenképpen méltó volt az európai hirü tudós utazó érdemeihez, tisztelőinek-és barátainak nagy 30kasága jelent meg. A vallás és közoktatásügyi minisztériumot Hász Aladár miniszteri tanácsos képviselte, a megjelentek sorában voltak ezenkívül: dr. Horváth Géza, a Nemzeti Múzeum ny, igazgatója, Zlmmermann Ágoston dr, állatorvosi főiskolai tanár, Zimányi Károly, a Nemzeti Múzeum ásványtárának Igazgatója, Gammel Ala j os a 3 zékesf óváros i tanszerkészitő műhely igazgatója, Tas3 Antal,a budapesti csillagvizsgáló intézet vezetője, Gorka Sándor dr. pécsi tudományegyetemi professzor;, Madarassy László dr. a Néprajzi Múzeum Igazgatója és a Néprajzi Társaság elnöke, Dorning Henrik dr. főkapitányhelyettes, Szilády Zoltán egyetami magántanár, Gombócz Endre dr., a Természettudományi Társulat főtitkára, Szabó-Patay Józsaf dr, a Természettudományi Társulat titkára, Andorkó Kálmán, a Természettudományi Társulat igazgatója, Rabaics Raymund, a Természettudományi Társulat könyvtárnoka, Bakó Gábor professzor és számosan mások. Megjelent a véga 8 tisztes->égadáson az elhunyt régi barátja: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrikakutató, valamint a bajor természetvédelmi társulat elnöke: Filip Lehrs müncheni egyetemi tanár, aki ezidőszerint Csonkamagyarorsz ágon állattani és növénytani kutatásokat végez. kt egyszerű ravatalt virágok, délszaki növények sokasága övezte körül és a koporsó fejénél az elhunyt nagy magyar tudós hozzátartozói állottak, ben3Ő fájdalomtól és részvéttől megtörten. Elsődnek V I c tor János dr. reformétus leikész, teológiai tanár.járult a katafalk elé és magas szárnyalású gyászbe3zédben búcsúztatta el a magyar tudomány halottját. A bensőséges ima után 3 s i k y Ernődr, egyetemi tanárnak, a Nemzeti Múzeum állattára igazgatójának emlékbeszéde következett, aki a Nemzeti Múzeum, a Magyar Néprajzi Társaság, a Természettudományi Társulat, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése és a Magyar Rovar-, tani Társaság nevében vett bucsut ez intézmények nagynevű támogatójától és tagjától, a gyászbeszéd magábafoglalta Biró Lajos életének egész történetét, a debreceni és zilahi református kollégiumokból történt elindulástól kezdve egészen a sirig. Megemlékezett C3lky Ernő dr. arrdl, hogy Birc Lajos, a kis gimnazista már ötvenforintos pályadijat nyeiV; mint a legszebb rovargyüj temény tulajdonosa. Ez a pályadíj kihatással volt egész életére. Biró Lajos később mint teológus Sátoraljaújhelyre került, az egészségügy akkori legfőbb őrének, a hirneves magyar pókásznak: dr. Chyzer Kernéinak házához, mint a fiatal Chyzer-fiu nevelője. Ebben a minőségében még közelebb jutott a természethez, alkalma nyilt betekinteni a természetrajzi szakirodalomba. Ezután mint fillokszera-biztos vróLlalt alkalmazást, majd Rákospalotán és Kecskeméten tanárkcdott, 3 az ezzel szerzett pénzt arra használta fel, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse és tanári oklevelet nyerjen. Ez alatt és ezután egyforma buzgalommal folytatja kutatásait, szorgalmasan gyüjiti Zemplénvérmegye, Budape3 tkörnyéke és Kecskemétvidéke rovarvilágát, ós munkásságának eredményéről feltűnést keltő tudományos cikkekben számol be. Biró Lajos a rovarkutatásban ffáradhatatlan: meglátogatja a Magastátrát, a máramarosi Kárpátokat, a Velebit-hegységet és a bihari barlangokat, s mindenünnen szebbnél-szebb, értékesnélértékeaebb anyaggal kerül haza, Budapestre. Biró Lajos eletének döntő fordulatot adott, az az emlékülés, amelyet a ^irályi mahyar Természettudományi Társulat az üj-Guineában elpusztult Fenichel Sámuel magyar gyűjtő emlékére rendezett, Herrran Ottó ragyogó emlékbeszéde - vázolta tovább Biró Lajos életének szines fonalát Csiky Ernő dr- - felejthetetlen benyomást tett a fiatal Biróra, aki azon nyomban elhatározta, hogy Fenichel megkezdett munkáját folytatni fogja. Megvételre kinálta tekintélyes rovargyüjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak, s a vételárból 1895. november 1-ón hajóraszállt ós elindult Uj-Guineába, a paradicsom és pokol világába, ahonnan az európai három hónapon belül megszökik, vagy hat hónapon belül elpusztul. /F olyt a t ás a követ ke z ik ./
