Magyar Országos Tudósító, 1929. augusztus/2

1929-08-23 [020]

A KÜLFÖLDI MAGYAROK KOSSUTH LAJOS SZOBRÁNÁL ES AZ 0R3ZÁGZASZL0NÁL. A Parlamenti fogadtatás után a magyarok világkongresszusának tagjai félkettőkor a Kossuth Lajos szobor eló vonultak, ahol a különböző országok nagyarjai sorra megkoszorúzták Kossuth Lajos, szobrát. A müncheni ok ós a párisi munkások koszorúja után dr.B a rót h y Árpád chichagói orvos helyezett el koszorút, akinek ez édesapja intim barátságban volt Kossuth Lajossal. A hollandiai, brgjorors'zági és egyiptomi magyarok kos soruja után az ausztriai magyar munkások nevében is koszorút ""tettek a szobor talapzatára, s szónokuk megbocsátást;" kért a forradalmi idők megtévedőttjo-inok, akik nyomorúságban sínylődnek a külföldön. Á rövid ünnepség után a postás zenekar vezetésével zá3zlók alatt a Szabadsóg-térrc vonultak a külföldi magyarok, ahol T o b 1 e r János országgyűlési képviselő és I 1 o s v a y Gusztáv ny.államtitkár fogadta őket, U r m á n c z y Nándor szólott a félárbocra orosztett országzászló szónoki emelvényéről a . • több száz főro rugó csoporthoz, - Félénkek a kishitűek - mondotta - azt szokták mondani, hogy kis nemzet vegyünk, pedig az nem igaz. Az a nemzet, e melyik Európának ennek az átjáró földjén ezer esztendő - viharát átélte, csak nagy hun* zet "lenét. Erős, SZÍVÓS nemzet, amelynek kipusztíthatatlan az ereje. Trianonban a tudatlanság, a lalkiiSmerotlcnség és a gonoszság folos ztotta Magyarországot,* de ez a rendelkezés csak ideiglenes rendelkezés. A magyar nemzet túléli Trianon viharát is. Félmillió menekült él itt és mi vagyunk erre a biztosíték.Mi küzdünk elsősorban Trianon és a kishitűség ellen, Nom vagyunk gyengék, A magyarok vilá. kongresszusa is azt bizonyitja,hogy nagy nemzet vagyunk, erőre, tehetségre és számra nézve is. Multunk tele van nagy vezérekkel, tudósoldöal,' művészekkel és mártírokkal, s a világ ma is tele van magyar tehetségekkel„ - Első szavam az hozzátok, hogy legyünk büszkók "magyarságunkra, ne csüggedjünk és dolgozzunk az integritásért; s higyjünk a lövőnkben. Ez a hely, ahonnan szólok, közös hazánkta, Nagymagyarországot jelképezi* és ezek a szobrok - mondta az ""irredenta szobrok felé mutatva - azt hirdetik, hogy Kolozsvár, Kassa, Szabadka és Kismarton magyar volt és magyar lesz mindenkor, A zászló, mely alatt összegyültünk könnyektől és vértől megszentelt magyar földben áll és azt hirdeti, hogy a magyar föld egyetlen barázdájáról sem mondunk lo soha. - Két gondolattal távozzatok erről a helyről.Az egyik az,hogy nagy nemzet gyermekei vagytok, amely előtt hatalmas jövő áll, a másik pedig az, hogy otthonotok csak ideiglenes és el fog jönni az idő, amikor újból egységes lesz az ország és akkor siessetek vissza, mert minden magyarra szükségünk lesz, A legközelebbi kongresszust pedig tartsuk itt a Szabadság-téren; akkor, amikor az országzászló az .árboc csúcsáról hirdeti f oltámadá s unkát. A lelkes tapssal kisért beszéd után Takaró Géza, amerikai lelkész peszélt. Mint mondta, mielőtt kiment Amerikába résztvett az országzászló felállításán, majd igy folytatta beszédét: - A Turul madár dicsé ivadékai fogságban vannak. A mi hivatásunk, hogy kiszabadítsuk okot. Ez a Turul kinyitja a szárnyát és elviszi a Kárpátok ormaira ezt a zászlót. Fogadást teszünk külföldről összesereglett magyarok, hogy nem nyugszunk addig, amig minden követ meg nem mozgatunk, amig mindenkivel .nem szövetkezünk, hogy ez az ország olyan nagy legyen, mint amilyen volt. /Éljenzés/ Végül G r e g u s Zoltán, a Nemzeti Szinház művésze szavalta el nagy hatással Sajó Sándor "Magyar fohász" cimü költeményét és az ünnepség félháromkor a Himnusz elé... g.més ével ért véget. /MOT/O. \