Magyar Országos Tudósító, 1929. április/1

1929-04-05 [010]

/ ."siki Ernő dr. válaszolt Méhely Eajósnak a Természettudományi Társulat állattani szakosztályának ülésén. Folytatás./ n Ez első számú pályamű oime: " Magyarország szárazföldi isodopái ". A munka történeti része jól tájékoztat. Orizmologiai része teljesen megüti a mai szinvonal mértékét és egyszerű, de nagyon világos, jól megválasztott és a magyarézandókkal szigorú kapcsolattan álló rajzai is lényegesen előmozdítják az előadottak érthetőségét. Organograflai leírásai azonban nem teljesen szabatosak, nem eléggé elmélyedők és az élet jelenségek leírása csak a zoológiai közfelfogást tükrözteti vissza. A családok, nemek és fajok meghatározó kul«3a világos szerkezetű és az egyes fajokat velős rövidséggel, de a fontos bélyegek kidomboritásával Írja le a szerző. A mü megjelenése esetén, hiányai dacára is számot tenne a magyar zooL--égiai irodalomban, nem-csak, mert egy,hazánkban teljesen elhanyagolt állatcsoport ismeretébe vezet be, hanem mert könnyű tagozódásánál fogva is tetemesen előmozdíthatná , a felölelt tárggyal foglalkozni akarók törekvéseit. 0 M é h e 1 y Lajosnak ugyanerről a munkáról irott ujabb bírálata viszont egyebek közt igy szól: Hogy a szándékos mellőzés vádját elkerüljem, foglalkoznom kell 0 s 1 k i Ernő legutóbb megjelent pályakoszorus művével, E müvet Őskori ábrázata minden mérlegelestől felmenti. Az idevágó irodalomból vett leirásai többnyire az isodopák ismerettanának kőkorszakóból valók, miért is a minden tapasztalat hijával készült meghatározó kulcsokkal együtt teljesen hasznavehetetlenek. Még az újonnan hozzácsatolt függelék is vigasztalan képet nyújt és világos bizonyítéka annak, hogy a szerző a feldolgozott tárggyal nem tudott megbarátkozni. " 0 s i k i Ernő ezután igy folytatta: [jT~cJL -Méhe 1 y professzor ur^annakidején^ amikor a Természettudományi Társulat választmánya meabizásából a pályamunkákat épen bírálta, egy alkalommal hivatalunkból budai lakásunkra tartottunk^ azzal a kérdéssel fordult hozzám, mondjam meg neki, nem én irtam-e azt az Isodopa-munkát, mert stílusa erre enged következtetni. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a munka nagyon szép és igy a Bugóth-dijat mindenesetre megérdemli. Pe ha nem én irtam, akkor azt csak X. Y. ur Írhatta, - akinek nevét ezúttal nem óhajtom nyilvánosságra hozni - ennek az urnák pedig semmikép sem akarja a dijat odaítélni. Tekintettel arra, hogy az egyik biráló intézte hozzám ezt a kérdést nem ta tottam il domosnak, hogy magamat felfedjem, csak annyit jegyeztem meg, hogy a munkát nem én irtam, azonban ismerem szerzőjét, mert a Magyar Nemzeti Múzeum tel 'es isovjodÉa-anyagát és a szükséges irodalmat én bocsátottam az illetőnek rendelkezésére. Hozzátettem ehhez, hogy a birálónak a szerzőt nem nevezhetem meg, legfeljebb annyit szögezhet .ík le, hogy a szerző nem azonos a M é h e I y -"professzor által emiitett X. Y. úrral. - Mintán szerzőségemet igy nem fedtem fel, a Bugáth-di j kilátásba vett eiegfelezése a két egyformán értékes munka között - elmaradt és az én iscpo^ia-munkám csak dicséretben részesült.. A történtek után természetesen sem a közgyűlésen, sem később a társulatban nem jelentkeztem és igy a dicséretben részesült munka szerzőjének nevét tartalmazó jeligés levél még ma is felbontatlan. A titkot Iv'/é hely professzor előtt néhány évvel későbben, a nyilvánosság előtt pedig, csak 20 évvel későbben, tanulmányom megjelenésekor fedtem ti 1 . Ezeknek az előzményeknek az ismertetése után 0 s i k i Ernő beható/_ an foglalkozott f/iéhelynek az idén márciusban megjelent bírálatával, sorra 1/ cáfolta a kritika állításait, és magyarázatát igyekezett adni annak, miért ( aem szimpatikus az 6 - "siki Ernő - müve Méhely professzor előtt. j*~ / F0lyt%£ésa következik. /