Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Posta a régi Erdélyben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" E miatt aztán sok volt a panasz. A panaszok hatása alatt az országgyűlés 1673-ban elhatározta, hogy a portai posták alá senki lovat ne tartozzék adni, csak ha olyan terhet kell bevinniük, amelyet az ő lovuk el nem bír. A használatra kapott lovat megbecsültették azzal a gondolattal, hogyha a posta útközben a lovat elveszíti, azt megfizesse. A posta útjára 16-20 tallért kapott s ezzel megindult. A leveleket csomóba (fasciculus) kötve vitte, amelyet atlasz védőbe burkolt, vagy zacskóba rakott. A fontos írásokat a posta keblébe rejtette. Rosnyai végrendeletében a postákat vigyázásra intette, hogy amíg a Havasalföldön járnak, le ne részegedjenek, nehogy leveleiket elszedjék. Meg aztán a mulatozással időt is vesztettek. Dehát az egy irányba való járás-kelés ismeretségkötéssel járt. Páskó követ kérte is a fejedelmet, hogy intse meg a postákat: útjukban siessenek, s szokásuk szerint ne „szívedezzenek”. A portai postásság nehéz foglalkozás volt. Rossz utakon hetekig utazott a posta, nem egyszer nehéz körülmények között. Többször még élete is veszedelemben forgott. Volt rá eset, hogy a postát útközben a Dunába vetették, máskor megsebesítették vagy mindenéből kifosztották. Nem csoda tehát, ha a fejedelem a hű postást megjutalmazta, birtokot, nemességet adott neki. így kapott nemességet Marosvásárhelyi Kovács Péter. A nemesi címerébe rajzolt portai posta vágtató lova jelzi a sietséget, amellyel útját a posta megtette. A postát többször a török minisztérium feje: a fővezér is fogadta. Országos dolgokban kérdezősködött tőle, megbízásokat adott neki. Ugyanígy tett az erdélyi követ s a portai állandó követ (kapithia). így Tatár János postát Szilvásy kapithia megeskette, hogy nem mervén írni, mondja meg az országnak: Ha nem fizetnek, a törökök reá mennek az országra, de hívják vissza Rákóczi György fejedelmet, és védjék magukat. Amikor az Erdélyi Fejedelemség megszűnt, és Erdély megint a magyar király alá került, a futárintézmény helyett a rendes postaközlekedés jött szokásba. A posták szervezéséről az erdélyi Főkormányszék (Gubernium) gondoskodott, a fogadókat és szálláshelyeket a nemesek rendezték be. 1696-ban Nagyszebenben postaigazgatóság létesült, s postajárat indult meg Szebentől Brassóig, Szebentől Kolozsvárig és Szebentől Déváig. 380
