Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Az elzárást a független országok követei sem kerülték ki. Velencei, francia követ is jutott fogságba. Igaz, hogy csak a fővezér házába, a csauszpasa lakására, a galatai várba, de fogság volt ez is. így az erdélyi követekkel esett sérelmek is kisebbeknek látszottak, s Szalánczy István követ panaszaira a fejedelem csak vigasztalást nyújtott: „Ha nálunk hatalmasabb ember követein ezt megcselekedték, tűrjük mi is békével, édes Szalánczy uram.” Az erdélyi állandó követet, a kapithiát, a fővezérnek, császárnak egyaránt bemutatták. A portán tartózkodó európai állandó követek vele érintkezést tartottak fenn, vendégségbe is összejártak. Az erdélyi követeknek a tiszteletadás eszerint mindenünnen megfelelően kijárt.55 55 A részletekre vonatkozólag 1. Biró Vencel: Erdély követei a portán c. művét. 56 Érd. Tört. Adatok II. 341. 57 Condurachi i. m. 22., 52-53. Megbecsülésük a török alá tartozó országok követeivel való bánásmód láttára még inkább szembeszökő. Az erdélyi követjelentések sokszor megemlékeznek perzsa, lengyel s a nyugati bejáró és állandó követekről, de a tatár s Moldva, Havasalföld bejáró követeiről annál kevesebbet beszélnek. A hallgatás oka az, hogy ez országoknak alig volt külügyük, illetve a török háta mögött vagy a töröktől való elszakadás esetén volt élénkebb. Ellenben Erdély a török jóváhagyásával szabadságharcokat szervezett, uralkodója idegen ország trónjára törekedett. Az erdélyiek a magyar királlyal is nyíltan tárgyalhattak, mert a török tudta, hogy bizonyos ügyekben eleitől fogva egymással békélni, egymástól hitlevelet venni szoktak, s a határokat jókarban tartották.56 Moldvából és Havasalföldről annyival is inkább ritkábban ment bejáró követ, mivel az adót rendszerint e két állam állandó követei, kapithiái nyújtották be s nem a bejáró követek. Szokásba jött az is, hogy az adót csak a Dunáig vitték, itt, azaz a hódoltság határán, a törökök átvették, s beszállításáról ők gondoskodtak. A beküldött követeknek bizonyos megbecsülésben volt részük, ugyanis - amint a feljegyzések szólnak - a törökök nem fogták el őket.57 A főfeladat tehát a kapithiákra hárult. Kettő vagy több is volt egyszerre, de ilyenkor egy volt a fő. Nem voltak olyanok, mint más államok állandó követei, hanem inkább az volt a feladatuk, hogy mint egy török kormányzó beküldött em- 140
