Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
3. A ROMÁNIAI AKCIÓ KEZDETEI
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA lévén Budapest pártfogó magatartása a román hivatalosságban heves ellenkezést váltott ki, ami veszélyeztette a kivándorolt magyar állampolgárokkal kapcsolatos teendők elvégzését. A különböző egyházi és civil szervezeteken keresztül megvalósuló segélyezés jogalapot teremthetett a fiatal román állam számára, hogy a kölcsönösség diplomáciai elve alapján politikai befolyást szerezzen az erdélyi, partiumi és bánsági románság tömegei felett. S Budapest félszázezer magyar ajkú csángó s néhány tízezer „hontalanná” váló magyar miatt nem kívánt Bukarest kezére játszani csaknem három millió hazai román elszakításában.160 Ráadásul a külképviseletek szász és román tisztviselői nem tanúsítottak kellő megértést a magyarok panaszos ügyeiben (sem nyelvi, sem erkölcsi értelemben). A távozottakat az „elhagyatottság évtizedeiben” mégis valamelyest kárpótolhatták a hazainál kedvezőbb kereseti és megélhetési feltételek. 160 Makkai 2002, 4. 161 Hegedűs 1902,10. A századfordulóra azonban a regáti magyarságot a gazdasági visszaesés,161 a diszkriminatív munkajogi változások, s általában az idegengyűlölet visszatetsző megnyilvánulásai komoly döntés elé állították. Kézenfekvő megoldásnak tűnt ugyan a visszatérés az óhazába, csakhogy Magyarországon az ipari munkaalkalmak bővülése továbbra sem tartott lépést a demográfiai növekedéssel. A visszailleszkedésnek jogi akadályai is voltak, hiszen ekkor már sokan magyar állampolgárságukat is elveszítették a huzamos távoliét miatt. A fiatal férfiak - a hadkötelesség mulasztóiként - egyébként is törvényi szankciókra számíthattak. S nem elhanyagolható a mentális „fékek” jelentősége sem. A közmondásosan büszke székelyekre ugyanis a legkevésbé volt jellemző, hogy kudarcaikat, lecsúszásukat beismerve kitegyék magukat az otthon maradottak elmarasztaló ítélkezésének. A másik kínálkozó lehetőség: eleget tenni a soviniszta gazdaállam velük szemben támasztott erőszakolt elvárásainak, ami végső soron egyet jelentett nemzeti azonosságuk gyors, és cseppet sem fájdalommentes feladásával, a beolvadással. A kortársak közül többen is figyelmeztettek ezen eshetőség fenyegetően valós voltára. (Putnik Béla honfitársait úgy jellemezte, hogy a kenyéradó 58
