Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A magyar nyelv kötelező iskolai oktatását szorgalmazó 1904. évi Berzeviczy-féle törvényjavaslat nagy felháborodást váltott ki a kulturális autonómiához szokott hazai románság köreiben. Spiru Haret román kultuszminiszter, ennek visszahatásaként, egy tervezetet dolgoztatott ki, amellyel a külföldi magániskolákban kötelező román nyelvórák számát heti kettőről hat órára kívánta emelni. S ez a javaslat már a tantervi célok teljesülését veszélyeztette, ezért a Miniszterelnökség a közös külügyminiszter közbelépését kérte, egyúttal - a tanszabadság jegyében - olyan engedékeny törvénymódosításokat helyezett kilátásba, amelyek hivatkozási alapot teremthettek a Monarchia diplomatáinak, hogy Bukaresttől egy kedvezőbb szabályozást tudjanak kialkudni.1610 Mégsem a „politikai példamutatás” sikeréhez fűzött naiv várakozás hozott fordulatot az ügyben, csupán a puszta szerencsének köszönhető, hogy a román parlamenti választásokon végül alulmaradó Liberális Párt nem tudta törvényerőre emelni a kultuszminiszter javaslatát. A zaklatások ellenére a magyar iskolák mégsem jutottak a Duna-deltában működő görög iskolák sorsára, amelyek közül többnek a működését felfüggesztették. (Igaz, a hozzávetőleg nyolcvanezres romániai görögség tanintézetei vélhetően nem álltak a befogadó országgal szemben elvárható lojalitásnak azon a szintjén,1611 mint a román törvényi előírásoknak és szokásoknak mindenben megfelelni igyekvő1612 magyar iskolák.) 1610 „Titkos” levél Wlassics Gyula kultuszminiszterhez, amelyben a kormányfő az akció sikerének zálogát abban látja, hogy a külföldi kormányzatok és közigazgatás ne vezessen be olyan szabályzókat, „melyek egyházilag, iskolákra, egyesületekre és szövetkezetekre csapást mérne[k].” Ennek fejében nem csak kockázatosnak, hanem egyenesen károsnak nevezte az idegen állampolgárokkal szembeni asszimilációs oktatáspolitikát, mondván „.. .mert a köztünk élő kevés külföldinek megmagyarosítása elég kétes sikerű vállalkozás volna.” Tisztázat, 1904. márc. 14. MNL OL K 26 ME 631. cs. 1193/1904 XVIII, t. 337. asz. 1611 Pl. betiltott tankönyvek további használatával vonták magukra a román tanfelügyelet haragját. Vizsgálat a romániai görög iskolák ellen. BMŰ, 1905. nov. 16. A Kulturliga elnöke, Grădișteanu szenátor 1910-ben azt nyilatkozta: „egyetlen görög templomot, egyetlen görög iskolát, egyetlen egy görög lábat se kellene megtűrnünk Romániában.” Kiutasítják a görögöket. RMŰ, 1910. jún. 26. Románia és Görögország. RMŰ, 1910. jún. 30. 1612 A magyar diaszpóra 9 egyesületének lojalitását a Károly király uralkodói jubileumát ünneplő országos kiállítás magyar pavilonjának jelmondata is jól érzékelteti: „Légy hű honpolgára hazádnak, de kérdd Isten áldását erre az országra, ahol a kenyered[et] keresed.” A mi pavilonunk. BMŰ, 1906. jún. 14. 418
