Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

A Wienerwald

csodaszép

volt, de mindig mögöttünk szólt az ágyú, vagy berobbantások voltak, nem tudom. A riadózás feltétlenül mégis azt bizonyítja, hogy az orosz nem lehet túl messze. Wient keríti be. Vajon mi is bekerülünk ebbe a gyűrűbe. Tullnnál33

kell átlépnünk a Dunát. Most huszonkilenc kilométerre vagyunk Wientől, ki tudná most megmondani, mennyire lehetek szeretteimtől? Staasdorf falu után Tulln

felé

megyünk. Nagyobbacska városkának látszik. Beérkezéskor látjuk az óriási forgalmat. A Duna-hídon nem engednek át bennünket. Egy szép ligetben ütöttünk tábort, itt elszakadtunk az ezredparancsnokságtól. Tanácstalanul várjuk, hogy mit is tegyünk. Az ezredparancsnok átment a hídon, mi meg ezen az oldalon maradtunk. Üj parancsnokot neveznek ki. Elhatározzuk, hogy a Duna innenső partján folytatjuk utunkat. Hosszú menet után egy szántóföldön aludtunk szakadó esőben. Minden átázott. Előbb a köpeny, azután pedig a pokróc lett mázsasúlyú. Másnap csak esik az eső. Beértünk Traismauer nevű csinos városkába. Régi várfalak köszöntének. Egy olaszok által elhagyott barakktáborba érünk. A barakkok jól épített épületek, de tele van minden elhagyatott ruhadarab tetűvel. Nem sokat teketóriáztunk. Józsa és mi, tisztek egy barakkban vagyunk elszállásolva. Józsával ott a felesége, fia és egy kis szolgálóleány. A kályhába Rudiék tüzet raknak. Jó meleg van bent. Kint zuhog a hideg eső. Vacsora után lefekszünk a piszkos szalmazsákokra és elalszunk. Reggel az eső esik. Öltözködés közben a bőrmellényemben poloskát találok. Tehát nemcsak tetű van. Van poloska is.

33 Tulln

an der Donau

61