Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN éjszakába. Késő éjjel van, mikor a Mosoni-Duna révjéhez érünk. Az átkelés kompon hosszadalmas és kínos. Az utolsó kocsival a komp majdnem lesüllyed a vízbe. Folytatódik az út tovább, menetelés egész éjjel. Kanyarodás, elszakadás, útközben minden néma, csak kerekeink csattognak. Hárman megyünk együtt mindig. Boros, Wittner és én. Hajnal felé érünk Hédervárra. Ott hosszabb pihenő. Egy-egy ember megszökik a századoktól. Ott egy szép régi kastélyt láttam százados romok mélyén. Nem tudom, hogy kié lehet az. Elérjük Rajkát. Ott Boros Pista kenyeret szerez. Beteg vagyok. Egész délután feküdtem egy olyan ágyban szalmán, amilyen remek helyen még nem feküdtek. Hajnalban indulás előtt jelentik, hogy a GH.-főnök és az egyik század megszökött. Elvitt két jó lovat és egy kocsit, kocsiponyvát. A századparancsnok feleségestől szökött meg. Jó bajtárs volt. Talán az a sors, amit választott, jobb lesz, mint a miénk. Elkanyarodtunk Oroszvárhoz. Örületes kerülőkkel megyünk. Éjjel alvás egy mezőn, hideg van és esik az eső. Rettenetes menetteljesítmény. Alig hagynak időt, hogy a szakácsok valamit kotyvasszanak. Valamennyire jobban vagyok. Ezen az éjszakán először aludtam valamit, aztán tábortűz mellől figyeltük a távolban felvillanó ágyúk tüzét. Hideg hajnalban, mellettünk végtelen kocsisorok haladnak. Lassanként mi is belekapcsolódtunk a menetbe. Itt találkoztam megint Mörk Győzővel. Pompás szép lovon lovagolt. Családja a fedett kocsik egyikében alszik. A végtelen kocsisor és a menetelő zászlóaljak mint valami óriási emberkígyó húzódik végig a lankás terepen. Megint óriási menet. Nem tudom leírni a fáradalmakat. Az élelmezésre, itt-ott az úton hajtott marhacsordákból, amelyeket a németek haj52
