Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS A paleosztomatológiai kép alapján elmondható, hogy elég nagy gyakoriságban megfigyelhető a mongolid dentál-komplex (lapát alakúság, az M3 congenitalis hiánya), de gyakoriak a rendellenes zománcképződmények és több esetben látható a torus mandibularis is. Tehát a népesség struktúrájának alakulásában a mongolid dentál-komplexum jelentős szereppel bírt.45 egyén már az előtt elhalálozott, hogy az adott kóros folyamat csonttan! tüneteket eredményezett volna. 45 Az avar kor népességén kívül jelentős a szarmata és a honfoglalás korában is. 46 Legutóbb Szeniczey Tamás foglalta össze doktori értekezésében a Kelet-Dunántúl avar kori népességváltozásainak kutatása kapcsán a történeti embertani vizsgálatok problémáit és lehetőségeit (Szeniczey 2019). 47 További irodalommal: Langó 2007, 17-20. 48 Langó 2007, 51-57; Révész 2020. 49 Révész 2020, 71. Több régészeti és embertani tanulmány is foglalkozik az avar kori populációk továbbélésével.46 A kérdés ennek ellenére antropológiailag koránt sem tisztázott, és az előrelépéshez további mikro- és makroregionális temetőelemzések, valamint összehasonlító genetikai vizsgálatok szükségesek. 5. A honfoglalás kor A honfoglalás kor időbeosztása a régészet és az embertan területén némileg eltér a történettudományok által kialakított határoktól, mivel a honfoglalás kor anyaga alatt az egész 10. századi Kárpát-medence magyar törzsi fennhatóság alá tartozó területének lelethorizontját értjük.47 Jelenlegi tudásunk szerint kb. 1600 lelőhelyről több mint 30000 temetkezés ismert a tágabb korszakból, amelyből a Keleti-Kárpátoktól a Duna vonaláig terjedő területhez kb. 854 lelőhely 27000 sírja tartozik.48 Az egyes temetőket a leletanyag alapján változó periódusban használták, és sok esetben nincs lehetőség a 10-11. századon belül a pontosabb datálásra. A legnagyobb problémát a temetők feltártságának mértéke jelenti. Révész László gyűjtései alapján mindössze 5-10%-a a leletanyagnak a teljesen feltárt lelőhely,49 s ezek egy jelentős részét a 20. század első feléig tárták fel, és csak kevés esetben gyűjtötték össze az embercsontokat. 44
