Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS Napjainkig összesen kb. 20.000 sírral számolhatunk, de mivel a temetők egy része pontosabban nem keltezhető a 10-11. századon belül, a 10. századi sírok száma ennél jóval kisebb lehet.8 Erre utalnak olyan specifikus 10. századi tárgykategóriák, mint az öntött és lemezes haj fonatkorongok, pántkarperecek (6. ábra), szablyák, stb., amelyek egyik esetben sem haladják meg a 150-250 darabos mennyiséget. 8 Jómagunk kb. 337 többé-kevésbé biztosan a 10. századra keltezhető Kárpát-medencei lelőhelyet regisztrálhattunk. Gáli 2019, 311-316, 1. térkép. 9 A telepkutatások fejlődését számos ok hátráltatta, elsősorban az, hogy a szegényes leletanyag alapján a legtöbb esetben nem lehet keltezni a 10-11. századon belül sem pontosan (és éppen ezért érdektelenek maradtak a szakemberek számára), másrészt ehhez az okhoz szorosan kötődik az a tény is, hogy a temetőkkel összehasonlítva kiterjedésük miatt sokkal nehezebben kutathatók. Ld.: K. K. 1996, 60-61; Takács 2010, 1-67; Langó 2010, 257-285; Gáli et al. 2017; Takács 1995, 5-50; Rácz 2019. 10 Dunántúl kapcsán ld.: Szőke 2014, 31-42; az Erdélyi-medence kapcsán ld.: Gáli 2019, 78- 84. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl keltezési problémái feldolgozó szintézis nem született, a különféle próbálkozások közül elsősorban: Szentpéteri 2006, 455-496. 11 Révész László gyűjtötte össze all. századi eseteket. Révész 1996b, 183-184. A temetőkkel, sírleletekkel ellentétben a telepeket nem lehet pontosabban keltezni, mindössze a 10-11. századra, de találkozunk 8-11., 9-11., 9-10. századi keltezésekkel is.9 A jellegzetességeik alapján 10. századi temetőhorizont sírjainak alapjában véve kisebb aránya (többnyire a lovas-fegyveres, gazdagabb mellékletű női sírok) egyértelműen jelzi régészeti szempontból (is) az új korszakot, ugyanis a temetkezési praktikáik, leletanyaguk teljes mértékben eltérnek a 9. század temetőinek temetkezési gyakorlataitól, szokásaitól, illetve ezek leletanyagától.10 Lovas sírok előfordulnak az egész 10. században, azonban a század végére, a 11. század elejére nagyrészt felhagynak a szokás gyakorlatával. Olyan területeken viszont, mint Békés egyértelműen kell számolni később is a pogány szokásmóddal.11 Több mint 700 lelőhely (702), több mint 1400 sírjáról vannak adataink lovastemetkezések létéről a korszakban, azonban ezeknek csupán töredékében, mintegy egyharmadában kerültek elő lócsontok is. Ezek aránya alapján úgy tűnik, hogy főként a részleges lovastemetkezések egy szűkebb réteg sírjaira jellemzők, azonban lelőhelyenként jelentős eltéréseket mutatnak. A lószerszámos és a részleges lovas sírok feltehetően az elhunyt társadalmi státusá-170
