Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Sántha Attila: Az al-dunai „szkíta” nevű népről (813–1091 között)
AZ AL-DUNAI „SZKÍTA" NEVŰ NÉPRŐL (813 - 1091 KÖZÖTT) vagy ahogy mások írják: Czyk, Girgio, Marus-Szék, Aranyosszék, Kizdi, Sepsi, Orb ai. A. Az erdélyiek lakják, akiket a hunok őseinek tartanak, és ezért is nevezik őket szittyáknak, vagy kis szkítáknak, hisz minden más népnél jobban fennmaradtak megőrizve eredeti mivoltukat, ama természettől védett kicsiny és sokszor zord vidéken. Sok valah is keveredett közéjük.”54 54 Kordé 2001, 149. 55 Lásd erről szóló tanulmányomat: Sántha 2013. 56 Aranka-Biró 2010. 57 Gyergyó - társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap, 1905. július 30. Az eredeti kézirat feltehetően az 1916-os román betöréskor veszett el, 1940-ben már nincsen meg. Ügy tűnik tehát, hogy az 1500-as években köztudomású az, hogy a szkítának nevezett nép a székely. Vajon ők lennének a bizánci források szkítái, akik előbb bolgár, majd besenyő kötelékben jelennek meg, az Al-Duna bal partján, a 9-11. században? Nézzük, van-e olyan forrásunk, amely azt állítaná, hogy az ekkori havasalföldi-moldvai szkíták valamikor is átköltöztek volna a Kárpátokon. Van bizony, ez pedig a Csíki székely krónika, egy latin nyelvű, görög szavakkal és mondatokkal tarkított krónikaszerkesztmény, amely 1796-ban bukkant fel, azt állítván magáról, hogy 1533-ban írták. 1796-ban egy 1691-es másolat alapján a kolozsvári gubernium két hivatalos másolatot is készít róla. Ezt a krónikát sokáig hamisítványnak hitték, jómagam viszont azt abszolút hitelesnek tartom.55 Ebben a székelyeket latinul következetesen siculoknak nevezik, viszont van egy mondat benne, amely feltehetően egy régi hivatalos formulát őrzött meg. A 27. vers azt írja le, hogy 1030-40 körül egy északi nép, a boarok követei jönnek a székelyekhez feleséget kérni cárjuk fiának. A székelyek imígy kezdik a hivatalost választ a küldöttségnek (amely majd a Szeret-folyón túlra távozik hazafelé menet - feltehetően a Szeret a határt is jelenti): (27. vers) „Gentis Scythicae Hunnorum Attiláé Posteri Daciam Alpestrem incolantes”56 (Egy 1780-ban meglevő fordítás szerint: „Mi, Attila hunnusainak székely [pontosabban szkíta] nemzetbéli maradéki, havasos Dáciában lakók”57 ) 159
