Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Sántha Attila: Az al-dunai „szkíta” nevű népről (813–1091 között)
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS Én, mint interpretator erre azt mondom, ilyen nincs, egy szerző önmagán belül mindig következetes (ha nem skizofrén), másképp önmagát zavarja össze az írásban, az olvasóról nem is beszélve. Emiatt muszáj azt kipróbálnunk, mi van akkor, ha Leon Diakonos szkítáit konkrét népként fogjuk fel, és nem valaki másnak, aki a név alatt rejtőzik. A II. könyv 2. fejezetében a szkítákat a hunokkal tartja azonosnak: „Noha /Leon Phokas/ hadvezérsége alatt sok háború tört ki, az ellenféllel szemben sohasem húzta a rövidebbet, hanem mindig a legnagyobb győzelmet aratta. így, amikor azon időben egy skytha sereg átkelt a Dunán (hunoknak nevezik a népet), minthogy Leon hadvezér nem volt képes egyenlő erővel összecsapni velük [...] Miután tehát az erdőkön át titkon odalopózott, a hunok táborát megszemlélte, és tömegüket pontosan megbecsülte, éjnek éjszakáján háromfelé osztott sereggel tört a skythákra, és a hirtelen támadással olyan öldöklést vitt végbe, hogy a megszámlálhatatlan tömegből nem sokan menekültek meg.”28 A szkíta/hun seregnek a Dunán kell átkelnie, majd értelemszerűen Bulgárián, hogy összecsapjon a bizánci csapatokkal, ami azt jelenti, hogy vagy magyar területről, vagy Havaselvéről kellett indulnia a támadásnak. Moravcsik Gyula29 e konkrét esetben a magyarokat látja a szkíta-hun népben. 28 Moravcsik 1984, 72. 29 Uo. 30 Saját fordítás (Leo the Deacon 2005, 109-110: „Mysian ambassadors came to him to say that their ruler demanded the customary tribute, and for that reason now sent them to the emperor. He was seized with unaccustomed anger [.. .]:”It would be a dreadful fate now to befall the Romans, who destroy their every foe with armed force, if they would have to pay tribute like captives to the particularly wretched and abominable Scythian people”). Igen ám, csakhogy Leon Diakonos egy másik helyen, a 965-966-os eseményeknél a szkítákat a mysekkel, azaz a bolgárokkal azonosítja (IV. könyv, [965-969], 5.): „[...] mysiai követek jöttek hozzá, hogy elmondják, vezetőjük a szokásos adót kéri, és emiatt küldte őket a császárhoz. A császárt szokatlan harag fogta el [...] Szörnyű sors jönne a rómaiakra, akik minden ellenségüket fegyveres erővel teszik tönkre, ha adót kellene fizetniük a különlegesen nyomorult és utálatos szkíta népnek.”30 150
